70 éves a dorogi városi könyvtár
szerző: Szabó-Berghauer Zoltán
Ma van 70 éve, hogy a dorogi Járási Könyvtár 1953. április 4-én megnyílt, méghozzá egy 1952. évi minisztertanácsi rendeletnek eleget téve, mely előírta a járási könyvtárak felállítását, Dorog pedig járási székhelyű nagyközség volt.[1]
A Petőfi Sándor utca (ma Bécsi út) 23. szám alatt kapott – a két képesítés nélküli könyvtáros vezette – „könyvtár” Puchner József kalaposmester műhelyéből két helyiséget, egy 4×5 és egy 3×5 méteres szobát, melyek már az induláskor kicsinek bizonyultak – az alapításkor 2870 kötettel rendelkeztek, és 567 regisztrált olvasóval. Így öt évvel később, 1958 márciusában sikerült a Felszabadulás utca 33. szám alatti (szintén Bécsi úti) nagyobb helyiségbe költözni. A könyvtárosok – akiket 1954-től már szakoktatásban részesítettek – ezt sem tartották végleges megoldásnak, de legalább a könyveket megfelelően el tudták helyezni. Ebben az évben vette fel a könyvtár Arany János nevét. 1957-től 1960-ig 620-ról 774-re emelkedett a beiratkozottak száma.
A Járási Tanács segítségével 1967-ben sikerült ismét nagyobb helyiségbe költöztetni a könyvtárat, melyet már a mai helyén, a Bécsi út 56. sz alatt, a hajdani bányatiszti kaszinó épülete rendőrségi klubhelyiségéből rekesztettek el. „Február legnagyobb könyvtáravatására Dorogon került sor. Szinte jelképnek lehet tekinteni, hogy a megye legkorszerűbb járási könyvtárának, az Arany János Könyvtárnak felavatása egybeesett a nagy költő születési évfordulójával, s amikor a megye csaknem egész vezetősége részt vett az avatáson, e gesztusával méltóképpen emlékezett meg Arany Jánosról is…”[2]
A dorogi könyvtár sajnos csak rövid ideig volt Komárom megye legkorszerűbb könyvtára – a ’70-es években több mint 18.000 kötettel, s több mint 1.100 olvasóval. Az országban sorra épültek újak, így a közeli nagyközségekben is, Nyergesújfalun, Lábatlanon, Tokodon és Táton. Ezek a községek módszertanilag a dorogi könyvtárhoz tartoztak.
1971-ben a járások megszüntetésével a dorogi könyvtár fenntartója a nagyközségi Tanács lett. A könyvtár hálózati alközpontként működött tovább, irányítva 24 község könyvtári munkáját.
1972 szeptemberében adták át az egy korszerű könyvtárszobával és tanfolyamok lebonyolítására alkalmas terekkel bíró Technika Házát, ahol rengeteg közönségtalálkozót bonyolítottak a könyvtári férőhely szűkössége miatt. Többek között ott járt Németh László is, aki később névadóként még a dorogi gimnáziumnál is felmerült.
1978-ban a gyermekrészleget átköltöztették a Semmelweis utca 1. szám alá (a mai Mária utcába), egy 60 m2-es önálló helyiségbe. Az átköltöztetett könyvállomány mintegy 7.000 kötet volt. A felnőttkönyvtár zsúfoltságát valamelyest enyhítette ez a költözés, illetve a jelentős beruházás is jót tett: melynek nagy részét lemezjátszók, magnetofonok, fülhallgatók és hanglemezek beszerzésére fordították.
Először 1981-ben merült fel a bővítés terve, majd többször is az 1990-es éveket is átívelően.
1984-ben Dorog város rangot kapott. Akkoriban a Könyvtáros című szakmai folyóirat sorozatot indított az új városok könyvtárairól. Halász Béla Méltó könyvtárat Dorognak! című cikkében ezt írta: „A zsúfoltság a felnőttrészlegekben ma már olyan nagy, hogy az szinte elképzelhetetlen. (…) Az 1967-es követelmények szerint sem túl nagy alapterületű könyvtárban azonban a leleményes dorogi könyvtárosok arra is találtak módot, hogy népszerű rendezvényeiken a hallgatóságot a polcok közé le tudják ültetni.”[3]
1990-ben a volt Bányakaszinó teljes épületét megkapta a könyvtár, így a szolgáltatások bővülni tudtak. 1993-ban 1.750 olvasóval rendelkeztek. 1995-ben a felújított főtéri szárny földszintjén ismét helyet kapott a gyermekkönyvtár.
Hosszú várakozás után, 2013-ban Dorog Város Önkormányzata pályázat igénybevételével elkezdte az épület teljes felújíttatását, ami 2014-ben bányásznapkor átadásra is került. A kívül-belül megújult közösségi tér neve ekkortól Gáthy Zoltán Városi Könyvtár és Helytörténeti Múzeum. A könyvtár állománya napjainkban több mint 39 ezer kötet, regisztrált olvasóinak száma 1.035, de a rendezvényeken való részvétel és a szolgáltatások változatossága sokkal több látogatót aktivizál.
Mivel a könyvtár egy többfunkciós közösségi térré alakult – és Dorog kulturális intézményei integrálódtak –, aggodalmaink az olvasási kultúra változásai tekintetében enyhülni látszanak, hiszen így a közművelődés és a kultúra szélesebb spektrumában mozoghatunk, ahogyan azt jelmondatunk is tükrözi: könyvtár, közösség, kultúra.
Legutóbbi hozzászólások