A magyar regényírás napja
- október 18-án született Dugonics András, a magyar matematikai műnyelv megteremtője, ugyanakkor a magyar regényírás úttörő alakja. Ezen az emléknapon az ő munkássága előtt is tisztelgünk, de mi, könyvtárként elsősorban a magyar irodalom és regényírás jelentőségére hívjuk fel a figyelmet.
Október 18-án a könyvtárban a helyi-települési értéktár bizottság elfogadott egy javaslatot az esetleges megyei értéktárba történő felvételről: ez pedig Herczeg Ferenc Két ember a bányában című drámája. Az egyik érdekessége és apropója ennek természetesen a dorogi vonatkozása: Herczeg Ferenc Schmidt Sándor bányaigazgató felkérésére írta meg az egyfelvonásos drámát, illetve, hogy a művet egy nagyszabású Herczeg-est keretében 1922-ben a dorogi Bányatiszti Kaszinó (ma a könyvtár) dísztermében be is mutatták, a Nemzeti Színház két nagyszerű művésze, Pethes Sándor és Odry Árpád főszereplésével. Messzebb menő hatásként 1929-ben Herczeg a Munkásotthon Önművelő és Önsegélyező Egyesület tiszteletbeli tagja lett, és ő mondta az avató beszédet a Munkásotthon avató ünnepségén is. 2014-ben újra műsorra került a darab az újjáépített „Kaszinó-Könyvtár” avatása alkalmából.
„Herczeg Ferenc, az 1945 után méltatlanul elfeledett és elhallgatott író egy izgalmas drámában tárgyalja egy bányakatasztrófa következtében hogyan emelkedik fölébe a sérelmein egy bányamérnök és egy bányász, és hogyan ismerik fel egymás emberi értékeit, amely a vészhelyzetben a menekülésüket jelenti. A sokszor arisztokratizmussal vádolt Herczeg ebben a művében éppen a társadalmi kiegyezés fontosságát fogalmazza meg.” – írja Dankó József helytörténeti kutató.
A másik érdekessége és apropója a magyar regényírás napja alkalmából maga Herczeg munkássága, aki korának ünnepelt írója volt, akinek pályáját díszkiadások, társadalmi megbízatások, elismerések, kitüntetések sora kíséri. Ennek betetőzéseként, a legnagyobb elismerést mégis az jelentette, hogy 1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia érdemesnek tartotta őt az irodalmi Nobel-díjra felterjeszteni szépirodalmi munkássága alapján. A méltatást sem más, mint a neves irodalomtörténész, Horváth János írta, aki különösen Az élet kapuja című regény értékeit méltatta. „Herczeg talán leghíresebb regénye Bakócz Tamás sikertelen római küldetésével fejeződik be. Érdekes tematikai egybeesés, hogy a Schmidt által foglalkoztatott művészek egyike, Jeges Ernő egyik nagyszabású képe, a Bakócz Tamás bevonulása Rómába ma az esztergomi Szent Adalbert Központ dísztermének ékessége. Mivel Gáthy Zoltán, a dorogi bányaüzemek építészének ajánlására készíthette el Jeges a csolnoki Auguszta-telep bányásztemplomának freskóit, köszönetképpen a Bakócz-képen az egyik kísérő katona arcát Gáthyról mintázta a neves festő.” (Dankó József)
Sajnos Herczeg Ferencnek 1945 után íróként méltatlan sors jutott: művei nem jelenhettek meg, és csak igen egyoldalú, súlyos kritikai hangon szóltak munkásságáról.
Dorogon azonban még ő volt az ünnepi szónoka a Munkásotthon 1928-as avatásának. 1929-ben véglegesítették az egész bányamedencére kiterjedő és ható kulturális-szociális szervezet alapszabályát, amikor is bekerült Herczeg a szervezet dísztagjai sorába olyan személyiségek mellé, mint dr. Serédi Jusztinián bíboros érsek, dr. Vass József munkaügyi és népjóléti miniszter, dr. Chorin Ferenc kereskedelemügyi főtanácsos és dr. Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos, „a város atyja”.
Legutóbbi hozzászólások