dr. Schmidt Sándor

(1882. március 12., Felsőbánya –1953. május 31., Budapest)

Bányamérnök, bányaigazgató, magyar királyi bányaügyi főtanácsos. Az első bányadoktori cím tulajdonosa, írásai a bányaművelés, víztelenítés, szociális problémakezelés kérdéskörben jelentek meg.

1905-ben került Dorogra a bányaigazgatósághoz, az Auguszta-akna vezetője volt. 1911-től 1938-ig vezeti a Salgó Rt. dorogi üzemeit. A Reimann-alagúttal a bányakoncentráció megteremtője.

A településen ellenőrzött, jól irányított egyleti kultúrát kívánt teremteni. Műveltségeszményének központjában a vezetők által nevelt állandóan művelődő munkásság állt. Igazgatósága alatt fejlődött Dorog a legdinamikusabban, megépültek a legfontosabb középületek, pl.: bányakaszinó, bányaiskola, munkásotthon, kórház, bányatemplom.

Dorog első díszpolgára.

1938-ban került Budapestre, a Salgó Rt. vezérigazgató helyettes lesz. Koholt vádakkal letartóztatják 1953-ban, majd belehal a fogságba. Sírja nincsen…

Schmidt Sándor gondolkodása, filozófiája saját korában gyökerezett. A politikától, az ideológiától elszakítani az ő tetteit sem lehet. A Monarchia utolsó korszakában vált felnőtt emberré, aki értékrendjével, kultúrájával még megidézte a sokféleképpen művelt, visszafogottan konzervatív, de forrongó és forradalmi veszélyeket is hordozó korát.

forrás: Schmidt Sándor emlékkönyv (Dorogi füzetek 29.), Dorogi lexikon