Grundl Ignác plébános, botanikus 1813. július 31-én született Pesten. Nagyszombaton filozófiát, teológiát, majd visszatérve Pestre jogot tanult. 1861-ben kezdte meg papi hivatását Dorogon, kortársai és barátai komoly, szerény és lelkiismeretes emberként jellemezték. Grundl Ignác vallási feladatai mellett a tudománynak és a növénytannak szentelte életét. Barátjával, Esztergom főorvosával, Feichtinger Sándorral közreműködve részt vett a Gerecse vidékének botanikai feltárásában.[1] Tapasztalatait összefoglaló cikkeit az Oesterreichische botanische Zeitschrift című osztrák szakfolyóiratban publikálta német nyelven. 1862-ben keletkező írásában a Pilis-hegy növényvilágát mutatta be, 1868-ban Magyarország flóráját ismertette.[2]

Kortársai elismerték szakmai munkásságát, rendszeres kutatói kapcsolattartás folyt közöttük. Grundl szenvedélyes növénygyűjtő is volt, szerzeményeit kategorizálta, albumokba rendezte. A gyűjteményt Grundl halála után Feichtinger doktor gondozta, az ő közbenjárásának köszönhetően vásárolta meg Simor János esztergomi érsek a hagyatékot, mely aztán a város intézményeibe került oktató céllal.[3] 1884-ben íródott önéletrajzában az alábbiakat jegyezte le:

„Simor János bíbornok hercegprímást jókedvében találva figyelmeztettem a Diocesisében [egyházmegyéjében] Esztergomhoz egy órányira fekvő Dorogon elhunyt Grundl Ignác lelkész nagyszerű növénygyűjteményére, melyről nekem tudomásom van és felkértem, hogy ne engedje azt külföldre kivándorolni – hová kérik már -, hanem tartsa vagy tartassa meg az ország némely tanintézetei számára. A herceg figyelemmel hallgatott és megbízott a herbáriumnak megvizsgálásával, megbecsülésével, jelentésemet elvárván. Én a herbáriumot előnyösen tüntettem ki, felemlítvén, miszerint abban közel 4000 színes növény van (különféle karban) és számos duplicatumok; sok indeterminált is. A herceg habozott a vétellel, mert hiányzott az ember! A kéz, mely azt rendezné, felosztaná. Látván a habozását a hercegnek, én felajánlottam szolgálatomat a rendezésre, valamint a felosztásra is.” [4]

Barátságukra, kirándulásaikra így emlékezett vissza Feichtinger: „Grundl Ignác dorogi plebánushoz 1862 juni 16-án kirándultam, hogy onnan másnap reggel a Pilisre felmenjünk. Ezen botanicus excursio volt egyike az Esztergom vidéken tett legérdekesebbjeimnek. Reggel három órakor Dorogról elindulva Kesztölcre és onnan a Pilisre fel is hatoltunk, annak nagy részét bebarangolva megtaláltuk a Terula Sibiscest és a Rupleorum bragifoliumot, de Kesztölc felőli részén még egy új növényt, a Smirnium perfoliatust is.

1878-ban halt meg igen tisztelt kedves füvész barátom, Grundl Ignác, kivel többször megosztám a Nap hevét és viharok dúlásait halimbai és esztergomi kirándulásaink alkalmával. Ő igen szorgalmas, a füvészet újabb literaturájával megbarátkozott, mellette igen kedélyes ember volt, ki különösen Korner Antal újabb fajfaragó theoriájának is gyakran, talán nem mindenkor szívesen hódolt. Európa elsőrendű botanikusaival élénk levelezésben állott és a Kanitz-féle Herbarium europeumnak szorgalmas munkatársa volt.”[5]

Grundl Ignác személyének fontosságára Dorogon Kovács Lajos hívta fel a figyelmet az 1990-es években. A plébános német nyelvű publikációinak fordításába bevonta a Zrínyi iskola diákjait, a szövegeket megjelentette nyomtatásban is.[6] A lelkész – botanikus születésének 200. évfordulója alkalmából, 2013-ban Dorog városa emlékévet tartott, melynek keretében a Dorogi Galériában kiállítással, rajzpályázattal és emléktábla elhelyezésével ünnepelték Grundl örökségét. A tárlatot Bauer Norbert, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa rendezte, a megnyitóról beszámolt a Közhírré tétetik Dorogon is[7]. Az emléktáblát a Szent József templom plébániájának falán rögzítették, ahol a tudós tizenhét éven keresztül, haláláig teljesített papi szolgálatot.

Forrás:

[1] Matus Gábor: Adatok a Gerecse észak-nyugati részének flórájához (A dunaalmási Vöröskő és Kőpite) In. Limes 1992. 2. szám, 41. old.

[2] Ignaz Grundl: Berg Pilis, bei Gran in Ungarn In. Oesterreichische botanische Zeitschrift 1863. 16-17. old.

Ignaz Grundl: Mittheilungen aus Ungarn. In. Oesterreichische botanische Zeitschrift 1865. 11-13. old.

Ignaz Grundl: Zur Flora von Ungarn In. Oesterreichische botanische Zeitschrift 1868. 120-121. old

[3] Feichtinger Sándor 1902-ben írta meg barátja életrajzát német nyelven, a szöveg fordítása olvasható:

Életrajzi adatok Grundl Ignácról In. Kovács Lajos (szerk.) Dorogi füzetek 6. Dorogi értékek nyomában 2. (A Zrínyi Ilona kincskeresőinek munkáiból) 1993. 51. old.

[4] Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása. Magyar Tudománytörténeti Intézet Piliscsaba, 2005. 147. old.

[5] Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása. Magyar Tudománytörténeti Intézet Piliscsaba, 2005. 131. old.

[6] Kovács Lajos (szerk.) Dorogi füzetek 6. Dorogi értékek nyomában 2. (A Zrínyi Ilona kincskeresőinek munkáiból) 1993. 30-55. old.

[7] „A széptudomány művelőjére emlékezünk egy esztendőn át” In.: Közhírré tétetik Dorogon, 2013. május. 1; 3. old. (https://www.dorog.hu/static/4228–feltoltes-kozhirre-2013-majus.pdf  Letöltve: 2023.07.19.)

Grundl Ignác plébános, botanikus 1813. július 31-én született Pesten. Nagyszombaton filozófiát, teológiát, majd visszatérve Pestre jogot tanult. 1861-ben kezdte meg papi hivatását Dorogon, kortársai és barátai komoly, szerény és lelkiismeretes emberként jellemezték. Grundl Ignác vallási feladatai mellett a tudománynak és a növénytannak szentelte életét. Barátjával, Esztergom főorvosával, Feichtinger Sándorral közreműködve részt vett a Gerecse vidékének botanikai feltárásában.[1] Tapasztalatait összefoglaló cikkeit az Oesterreichische botanische Zeitschrift című osztrák szakfolyóiratban publikálta német nyelven. 1862-ben keletkező írásában a Pilis-hegy növényvilágát mutatta be, 1868-ban Magyarország flóráját ismertette.[2]

Kortársai elismerték szakmai munkásságát, rendszeres kutatói kapcsolattartás folyt közöttük. Grundl szenvedélyes növénygyűjtő is volt, szerzeményeit kategorizálta, albumokba rendezte. A gyűjteményt Grundl halála után Feichtinger doktor gondozta, az ő közbenjárásának köszönhetően vásárolta meg Simor János esztergomi érsek a hagyatékot, mely aztán a város intézményeibe került oktató céllal.[3] 1884-ben íródott önéletrajzában az alábbiakat jegyezte le

„Simor János bíbornok hercegprímást jókedvében találva figyelmeztettem a Diocesisében [egyházmegyéjében] Esztergomhoz egy órányira fekvő Dorogon elhunyt Grundl Ignác lelkész nagyszerű növénygyűjteményére, melyről nekem tudomásom van és felkértem, hogy ne engedje azt külföldre kivándorolni – hová kérik már -, hanem tartsa vagy tartassa meg az ország némely tanintézetei számára. A herceg figyelemmel hallgatott és megbízott a herbáriumnak megvizsgálásával, megbecsülésével, jelentésemet elvárván. Én a herbáriumot előnyösen tüntettem ki, felemlítvén, miszerint abban közel 4000 színes növény van (különféle karban) és számos duplicatumok; sok indeterminált is. A herceg habozott a vétellel, mert hiányzott az ember! A kéz, mely azt rendezné, felosztaná. Látván a habozását a hercegnek, én felajánlottam szolgálatomat a rendezésre, valamint a felosztásra is.” [4]

Barátságukra, kirándulásaikra így emlékezett vissza Feichtinger: „Grundl Ignác dorogi plebánushoz 1862 juni 16-án kirándultam, hogy onnan másnap reggel a Pilisre felmenjünk. Ezen botanicus excursio volt egyike az Esztergom vidéken tett legérdekesebbjeimnek. Reggel három órakor Dorogról elindulva Kesztölcre és onnan a Pilisre fel is hatoltunk, annak nagy részét bebarangolva megtaláltuk a Terula Sibiscest és a Rupleorum bragifoliumot, de Kesztölc felőli részén még egy új növényt, a Smirnium perfoliatust is.

1878-ban halt meg igen tisztelt kedves füvész barátom, Grundl Ignác, kivel többször megosztám a Nap hevét és viharok dúlásait halimbai és esztergomi kirándulásaink alkalmával. Ő igen szorgalmas, a füvészet újabb literaturájával megbarátkozott, mellette igen kedélyes ember volt, ki különösen Korner Antal újabb fajfaragó theoriájának is gyakran, talán nem mindenkor szívesen hódolt. Európa elsőrendű botanikusaival élénk levelezésben állott és a Kanitz-féle Herbarium europeumnak szorgalmas munkatársa volt.”[5]

Grundl Ignác személyének fontosságára Dorogon Kovács Lajos hívta fel a figyelmet az 1990-es években. A plébános német nyelvű publikációinak fordításába bevonta a Zrínyi iskola diákjait, a szövegeket megjelentette nyomtatásban is.[6] A lelkész – botanikus születésének 200. évfordulója alkalmából, 2013-ban Dorog városa emlékévet tartott, melynek keretében a Dorogi Galériában kiállítással, rajzpályázattal és emléktábla elhelyezésével ünnepelték Grundl örökségét. A tárlatot Bauer Norbert, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa rendezte, a megnyitóról beszámolt a Közhírré tétetik Dorogon is[7]. Az emléktáblát a Szent József templom falán rögzítették, ahol a tudós tizenhét éven keresztül, haláláig teljesített papi szolgálatot.

Forrás:

[1] Matus Gábor: Adatok a Gerecse észak-nyugati részének flórájához (A dunaalmási Vöröskő és Kőpite) In. Limes 1992. 2. szám, 41. old.

[2] Ignaz Grundl: Berg Pilis, bei Gran in Ungarn In. Oesterreichische botanische Zeitschrift 1863. 16-17. old.

Ignaz Grundl: Mittheilungen aus Ungarn. In. Oesterreichische botanische Zeitschrift 1865. 11-13. old.

Ignaz Grundl: Zur Flora von Ungarn In. Oesterreichische botanische Zeitschrift 1868. 120-121. old

[3] Feichtinger Sándor 1902-ben írta meg barátja életrajzát német nyelven, a szöveg fordítása olvasható:

Életrajzi adatok Grundl Ignácról In. Kovács Lajos (szerk.) Dorogi füzetek 6. Dorogi értékek nyomában 2. (A Zrínyi Ilona kincskeresőinek munkáiból) 1993. 51. old.

[4] Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása. Magyar Tudománytörténeti Intézet Piliscsaba, 2005. 147. old.

[5] Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása. Magyar Tudománytörténeti Intézet Piliscsaba, 2005. 131. old.

[6] Kovács Lajos (szerk.) Dorogi füzetek 6. Dorogi értékek nyomában 2. (A Zrínyi Ilona kincskeresőinek munkáiból) 1993. 30-55. old.

[7] „A széptudomány művelőjére emlékezünk egy esztendőn át” In.: Közhírré tétetik Dorogon, 2013. május. 1; 3. old. (https://www.dorog.hu/static/4228–feltoltes-kozhirre-2013-majus.pdf  Letöltve: 2023.07.19.)