Pályájának állomásait figyelembe véve fontos forrás az az életrajzi kérdőív, melyet a művész saját kezűleg töltött ki 1920-ban.[2] 1886-1890 között végezte el tanulmányait Budapesten az Országos Magyar Királyi Mintarajztanodában. Mesterei olyan kiváló festők voltak, mint Greguss János, Székely Bertalan és Lotz Károly. 1888-tól már rendszeresen részt vett budapesti bemutatkozó kiállításokon. Műveit a korszak egyik legfontosabb folyóirata, a Vasárnapi Ujság is publikálta. Nyertes ösztöndíj pályázatainak köszönhetően sokat utazott, benyomásait akvarellek formájában rögzítette. Tanulmányútjai során eljutott Olaszországba (Róma, Szicília, Velence), Észak-Afrikába (Tunisz és Algír), ezenkívül Prágában, Berlinben, Drezda városában és Münchenben is járt.

Koszkol művészete végig hű maradt az akadémikus naturalista hagyományokhoz. A festő ugyan nem Dorogon élt, mégis több alkalommal visszatért szülőföldjére, megfestette a falu látképét, az esztergomi Duna-partot, a Bakócz-kápolnát, a vár belső tereit. Koszkol Jenő két dorogi látképe helytörténeti szempontból is kiemelkedő fontosságú. A festő 1905-ben, majd 1930-ban ugyanabból a nézőpontból, a Kálvária-domb felől festette meg a falu panorámaképét. A képeket összehasonlítva nyomon követhető Dorog ipari fejlődése és terjeszkedése az új épületekkel, a bányász kolóniákkal.

Azóta sorozattá nőtte ki magát az elképzelés: ugyanebből a nézőpontból Gáspár Sándor két alkalommal örökítette meg a települést, Kolonics Péter pedig 2001-ben festette le a várost. Az öt kép összesen így száz évnyi változást mutat be, mai szemmel már kordokumentumként tekinthetünk rájuk.