Németh László író irodalmi estje Dorogon
Napra pontosan 53 évvel ezelőtt Németh László a dorogi Arany János Járási Könyvtár szervezésében ellátogatott a településre 1970. november 16-án. A nagy érdeklődésre való tekintettel az író-olvasó találkozót az akkor még fennálló Technika Házában rendezték meg. A Dolgozók Lapjában a programot követően megjelent egy beszámoló, mely ma már fontos forrása az estének. A cikk szerzője a következőképpen fogalmazta meg benyomásait: „A közönség, az olvasók is megérezték az esemény súlyát: szinte soha nem látott érdeklődés nyilvánult meg a találkozó iránt. A Technika Háza nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt Németh László vallott munkásságáról.”[1]
Az író betegsége, egészségi állapotának romlása, már ezen az estén is szóba került a forrás szerint, ami azért is lényeges, mert az eseményt követő hónapokban Németh László agyvérzést kapott, több előadást ezt követően nem vállalt.
„Németh László fájdalmas bejelentést tett a közönség előtt: nem ír többé. A biológia kérlelhetetlen törvényei, az egyre súlyosbodó betegség kiragadták kezéből a tollat. Az „üres napokról” beszélt: „Írás… már nincs, elmaradt, csak ezek az összejövetelek maradtak meg, amelyeken az ember kibeszéli magát”. Ezeknek a találkozásoknak is nehezen tesz eleget az író. Sokan felszisszentek, amikor a Dorogra utazás hírét meghallották. Esztergomban, baráti társaságban megkérdezték az írót, miért vállalta ezt az utazást? Németh László akkor mosolygott, s csak ennyit mondott: „Dorogon talán tudják…”.[2]
Az író ezzel az utóbbi mondatával a településhez fűződő kapcsolatára utalt, ugyanis 1930-1939 között számos nyarat töltött apósa telkén a Dorog melletti Sátorkőpusztán. A Démusz-villa az első nyáron menedékül szolgált a párnak, ugyanis magánéleti tragédia árnyékolta be életüket, kislányuk súlyos betegségben elhunyt. Szakmai nehézségek is érték Németh Lászlót ebben az évben, lemondott a Baumgarten-díjról az írói közvélemény elutasító nyomásának következtében.[3] Ebben az évben alakult szorosabbá barátsága Babits Mihállyal, akit rendszeresen meglátogatott Esztergomban. Ő hívja meg Németh Lászlót 1931-ben a Nyugat szerkesztői közé, azonban személyes konfliktusuk odáig vezet, hogy az író 1932-ben már be is fejezi a munkát a lapnál. Saját folyóiratot indít, a Tanu Sátorkőpusztán keletkezik. A település és környéke ihletője volt számos művének (Kapások, A Bánk bán Sárisápon), a későbbi években már alkotói szabadságát töltötte a birtokon. Démusz János 1939-ben eladta a birtokot a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nek, ezzel vége szakadt az idilli környezetben töltött nyaraknak.[4]
1970-ben már elismert és nagy irodalmi múlttal rendelkező szerzőként érkezett vissza Dorogra, arra a helyszínre, ami az egyik legfontosabb „írói műhellyé”[5] vált számára
Az író születésének 80. évfordulóján, 1981-ben emlékkiállítással tisztelegtek Németh László munkássága előtt. Az esemény különlegessége, hogy a Dorogi-medence bányászatának 800 éves múltjáról megemlékező ünnepség keretein belül valósult meg.
[1] Csolnoki: Ismét Dorogon. In.: Dolgozók Lapja, 1970. nov. 18. 4. old.
[2] Csolnoki: Ismét Dorogon. In.: Dolgozók Lapja, 1970. nov. 18. 4. old.
[3] Monostori Imre: Németh László Sátorkőpusztán. Tatabánya, 1985. 12-13.
[4] Monostori Imre: Németh László Sátorkőpusztán In. Honismeret 2004. 32. évf. 3. sz. 97. old.
[5] Grezsa Ferenc: Németh László Sátorkőpusztán. In. Új Forrás 1986. 18. évf. 4. sz. 85. old.
Legutóbbi hozzászólások