Pünkösdi hagyományok Dorogon
Pünkösdöt minden évben a húsvétot követő ötvenedik napon tartjuk, a katolikus egyház harmadik legfontosabb ünnepe. Az Ószövetségben aratási ünnep, az első termés bemutatásának időszaka, az Újszövetségben a Szentlélek eljövetelének napja.[1]
A népi hagyománykörben a pünkösdi király és királyné választás vált elterjedté, a sváb közösségek különösen kedvelték ezt a hagyományt. A falu legényei összegyűlnek, hogy lovaglásban mérjék össze ügyességüket. A győztest az erre a feladatra kijelölt bíró választotta ki, a legügyesebb lovas pedig egy évig viselte a pünkösdi király címet. Kiváltságai között szerepelt, hogy meghívták minden falusi eseményre, lakodalomra, mulatságra. Ezenkívül a falu finanszírozta a pünkösdi király italfogyasztását kocsmai látogatása esetén, valamint az illetőt vétség elkövetése miatt tilos volt testi fenyítéssel büntetni. A pünkösdi királynét szépség alapján választották, a hölgyek virágkoszorúval a fejükön, kísérőikkel körülvéve járták a falu utcáit.[2]
A Dorog környéki ünnepi hagyományokról Tisovszki Zsuzsanna néprajzkutató írt, aki a téma kapcsán forrásként megemlíti a Magyarország Vármegyéi és Városai sorozat Esztergomról szóló kiadványát. A kutató Móricz Zsigmondot idézi, aki a pünkösdi szokások kapcsán 1908-ban így fogalmazott: „Pünkösdkor ma már nincs semmi különösebb szokás. A régiek közül legnevezetesebb volt az esztergomi járás svábjainál a pünkösdi lófuttatás, amelyet az abszolutizmus idején tiltott el a hatóság, több baleset után. Hatalmas ünnep volt ez hajdan, a mely az egész falut lázba hozta s a pünkösdi királyság dicsőségével kecsegtette a legényeket. Csak pár éve halt meg Dorogon az utolsó pünkösdi király, Rauch Hanzi, aki arról volt különösen nevezetes, hogy a ló hátán állva tudott nyargalni. A pünkösdi lófuttatásnak s a pünkösdi királyság szokásának emléke az, hogy Csolnokon még ma is összeszedődik 10—12 fiú és lóháton járnak házról-házra, tojást szednek, s abból azután lakomát csapnak. Itt húsvétkor kerepelni szoktak a legények.”[3]
A pünkösdi lófuttatás Jókai Mórt is megihlette, az Egy magyar nábob című művének nyolcadik fejezetének címe A Pünkösdi király, melyben az uralkodói kiváltságokról és egy lovas megmérettetésről olvashatunk.
A néphagyományokban természetesen babonás tiltás is kapcsolódik az ünnephez. Érdekességképpen Csolnokon például a helyi szokás szerint pünkösd napján tilos volt varrni, mert az a személy, aki a tiltás ellenére így cselekedett, villámcsapás veszélyeztette.[4]
Témánk tekintetében Móricz Zsigmond 1908-ban fogalmazott megállapítása általában továbbra is igaz: „pünkösdkor ma már nincs semmi különösebb szokás”, legalábbis a néphagyományok oldaláról, de azért adódnak az ország egyes településein kivételek. Hagyomány felelevenítő szándékkal rendeznek manapság is pünkösdi programokat vetélkedőkkel, lovas bemutatókkal és király – királyné választással, idén többek között Bóly, Mezőszentgyörgy, Sárvár, Székesfehérvár városában is.
szerző: Gábor Kitti
[1] Magyar Katolikus Lexikon http://lexikon.katolikus.hu/P/p%C3%BCnk%C3%B6sd.html
[2] Pünkösdi népszokások In.: Ellenzék – Független politikai napilap, Cluj-Kolozsvár Ellenzék, 1907. január-június (28. évfolyam, 1-146. szám) 1907.05.17. 112. szám, 3. old.
[3] Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Esztergom vármegye. Budapest, 1908. 80. old.
[4] Tisovszki Zsuzsanna: A pünkösd hagyománya Esztergom környékén. In.: Esztergom és Vidéke. 1996.05.23. 4. old.
Legutóbbi hozzászólások