Az év legrövidebb éjszakáján máglyarakással, szertartásos rituálékkal ünnepelt a néphagyomány. A szokás szerint a falu fiataljai ezen a napon napnyugta előtt minden ház előtt elhaladtak, almát és fát kértek a lakóktól. A gyűjtött gyümölcsöt „arany-almáknak” nevezték, melyeket az elhunyt gyermekek emlékére a levegőbe dobáltak. Az összegyűjtött fából máglyát raktak a falu határában, majd este megkezdődött az ünnepi rituálé, a tűzugrás. A szertartás menete földrajzi régiónként változott, a tüzet sikeresen átugró leányok és legények egészséget és szerelmet reméltek a jövőre nézve. Az eseményeket egész éjszaka énekek kísérték, jelentős forrás ezzel kapcsolatban Kodály Zoltán gyűjtése, melyet az Ethnographia című néprajzi folyóiratban publikált 1909-ben és 1913-ban.[2]

A napnyugtakor felhalmozott almákat a máglyán megsütötték, majd a kertekben helyezték el, hogy megvédjék a termést a kártevőktől. A gyümölcsből a temetőbe is vittek a halottak részére, úgy vélték, hogy ez a gesztus segíti az elhunyt hozzátartozókat a túlvilágon.[3]

Ezek a szokások mind a közösségi élményt erősítették, ma már inkább hagyományőrző rendezvényeken találkozhatunk a fent említett népi szertartásokkal. Számos program közül válogathatunk június 23-24-én, a környéken, Pilisszentivánon hagyományőrző Napforduló Fesztivál[5] várja az érdeklődőket máglyagyújtással, koncertekkel, tánccal és játékokkal. Népszerű a Múzeumok Éjszakája programsorozat, melybe az ország legtöbb múzeuma és kulturális intézménye becsatlakozott. Esztergomban is színes, változatos programokkal várják az érdeklődőket

Szerző: Gábor Kitti