1956. április 4-én avatták fel a Technika Házát Dorogon az egykori Felszabadulás úton (mai Bécsi út). Az intézmény létrejötte országos szinten is egyedülállónak számított. Az esemény jelentőségét mutatja, hogy az átadó ünnepségről több, fényképekkel illusztrált oldalban számolt be a Bányászati Lapok folyóirata[1].

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Dorogi Csoportjának klubhelyisége az egyesület szakmai munkájának elősegítése mellett kulturált szórakozást is biztosított a mérnökök számára. Az intézmény többek között szakestélyeknek, rendezvényeknek, konferenciáknak adott helyet. A megnyitó ünnepségen a következő hangzott el: „Legyen a Technika Háza a fejlett technika, a kulturált dorogi bányászat szellemi irányítója, istápolója a közösségi szellemnek, a kortársi megbecsülésnek és szülőháza minél több megvalósítandó, technikailag korszerű ötletnek.”[2]

A Technika Háza épületét egy helyi vendéglős, Perl János építette a két világháború között, étteremként üzemeltetette. Az 1947-es kitelepítés következtében a tulajdonosnak el kellett hagynia az országot. A vendéglő ugyan rövid időre gazdát cserélt, azonban később államosították, és a Magyar-Szovjet Baráti Társaság által szervezett programoknak adott teret. Az 1950-es években az épület felújításra szorult, a munkálatokat a bányavállalat finanszírozta.[3] Kialakításra került egy előadó -és színházterem, büfé, olvasó -és játékszoba, iroda, gondnoki lakás, vizes blokk, az udvaron egy kuglipálya.