Wieszt József
Grafikus- és festőművész
szerző: Gábor Kitti
„Csoda volt mindig a szín,
azután rájöttem, hogy ez festék.
A németben ugyanazt jelenti: die Farbe.
Milyen gazdag a magyar nyelv,
hogy különbséget tesz anyag és jelenség között…”[1]
November elsején, Mindenszentek napján a tizenöt éve elhunyt Wieszt József festőművészre emlékezünk. A dorogi születésű művész kis életművet hagyott hátra, mely terjedelme ellenére rendkívül színes, különféle technikával készített, kvalitásos alkotásokat tartalmaz. Wehner Tibor művészettörténész a következőképpen foglalta össze a művész munkásságát: „Wieszt József széleskörű érdeklődésű, számos eszközt használó, több ágazatban otthonosan mozgó, megannyi technikai eljárást alkalmazó, a mestersége titkait és fogásait alaposan ismerő, érzékeny alkotó volt.” [1]
Tanulmányait Egerben a Tanárképző Főiskolában végezte 1968-1973 között[2]. Pályafutását tanítóként kezdte Miskolcon, majd a Miskolci Műhely tagjaként kapcsolatba került a helyi képzőművészeti élettel. Rézkarcait először a Mini Galériában láthatta a közönség, melyet mestere, Seres János festőművész rendezett a tanszék egykori diákjainak legjobb műveiből. Wieszt szerepelt az Országos Miskolci Biennálén is, mely újabb bemutatkozási lehetőséget jelentett a pályakezdő művész számára.[3]
Grafikai munkásságával keltette fel először a szakma figyelmét, 1982-ben Derkovits-ösztöndíjjal jutalmazták. Az anyagi stabilitást és pozitív szakmai visszajelzést jelentő ösztöndíj megerősítette Wieszt Józsefet abban, hogy az alkotást válassza hivatásul. 1986-1989 között Szentendrén élt, majd ezt követően tért vissza Dorogra, a szülővárosába, és itt alkotott egészen 2007-ben bekövetkezett haláláig. Az 1990-es évek végétől fordult ismét a festészet felé. Az 1991-ben alapított Esztergomi Művészek Céhének egyik alapító tagja volt, majd 2001-2007 között ő látta el az egyesület elnöki feladatait.[4]
Akvarelljei a plein air benyomását keltik, a gyors ecsetvonások szinte láttatják az alkotói folyamatot, a látvány gyors megragadását. Rézmetszetein gyakran visszatér a természet és az ember kapcsolata. A tájban elhelyezett gépi szerkezetek, tengeralattjárók, repülőgépek mind idegenül hatnak a természeti közegben. Ezek a művek az aprólékos kidolgozottságuk mellett erős társadalomkritikát hordoznak magukban. Városképeire jellemző, hogy az üzemek, gyárak lehangolt látványát saját látásmódjában élénk, vibráló színekkel adja át, izgalmassá és érdekessé téve ezt a világot.
A művész korán lezáródott életművének egy része a család tulajdonában található, többi alkotását elszórtan magán- és közgyűjteményekben[5] őrzik. Halála óta számos emlékkiállítással tisztelegtek Wieszt József személye és életműve előtt, legutóbb Dorogon nyílt kiállítás a festő 70. születésnapja alkalmából.
Hivatkozások:
[1] Wehner Tibor művészettörténész Új forrás 2008. 4. sz.
Elérhető: https://epa.oszk.hu/00000/00016/00134/080417.htm (Letöltve: 2022.10.25.)
[2] Földrajz-rajz szakon tanult a főiskolán, mellette a rézmetszés technikája foglalkoztatta. Ebben az időszakban illusztrációkat, városképeket készített.
Goda Gertrud: Egy művészi pálya miskolci állomásai. Wieszt József grafikusművész munkássága a Herman Ottó Múzeum gyűjteményének tükrében. In.: Art Limes – Képzőművészek Dorogon a 20. században. 2013/5. Tatabánya, 113.old.
[3] Goda Gertrud: Egy művészi pálya miskolci állomásai. Wieszt József grafikusművész munkássága a Herman Ottó Múzeum gyűjteményének tükrében. In.: Art Limes – Képzőművészek Dorogon a 20. században. 2013/5. Tatabánya, 114. old.
[4] http://wiesztjozsef.hu/eletut/ (Letöltve: 2022.10.27.)
[5] Gáthy Zoltán Városi Könyvtár és Helytörténeti Múzeum, Dorog; Herman Ottó Múzeum, Miskolc; Hadtörténeti Múzeum, Budapest
15 éve hunyt el
Wieszt József
Grafikus- és festőművész
Csoda volt mindig a szín,
azután rájöttem, hogy ez festék.
A németben ugyanazt jelenti: die Farbe.
Milyen gazdag a magyar nyelv,
hogy különbséget tesz anyag és jelenség között…”[1]
November elsején, Mindenszentek napján a tizenöt éve elhunyt Wieszt József festőművészre emlékezünk. A dorogi születésű művész kis életművet hagyott hátra, mely terjedelme ellenére rendkívül színes, különféle technikával készített, kvalitásos alkotásokat tartalmaz. Wehner Tibor művészettörténész a következőképpen foglalta össze a művész munkásságát: „Wieszt József széleskörű érdeklődésű, számos eszközt használó, több ágazatban otthonosan mozgó, megannyi technikai eljárást alkalmazó, a mestersége titkait és fogásait alaposan ismerő, érzékeny alkotó volt.” [1]
Tanulmányait Egerben a Tanárképző Főiskolában végezte 1968-1973 között[2]. Pályafutását tanítóként kezdte Miskolcon, majd a Miskolci Műhely tagjaként kapcsolatba került a helyi képzőművészeti élettel. Rézkarcait először a Mini Galériában láthatta a közönség, melyet mestere, Seres János festőművész rendezett a tanszék egykori diákjainak legjobb műveiből. Wieszt szerepelt az Országos Miskolci Biennálén is, mely újabb bemutatkozási lehetőséget jelentett a pályakezdő művész számára.[3]
Grafikai munkásságával keltette fel először a szakma figyelmét, 1982-ben Derkovits-ösztöndíjjal jutalmazták. Az anyagi stabilitást és pozitív szakmai visszajelzést jelentő ösztöndíj megerősítette Wieszt Józsefet abban, hogy az alkotást válassza hivatásul. 1986-1989 között Szentendrén élt, majd ezt követően tért vissza Dorogra, a szülővárosába, és itt alkotott egészen 2007-ben bekövetkezett haláláig. Az 1990-es évek végétől fordult ismét a festészet felé. Az 1991-ben alapított Esztergomi Művészek Céhének egyik alapító tagja volt, majd 2001-2007 között ő látta el az egyesület elnöki feladatait.[4]
Akvarelljei a plein air benyomását keltik, a gyors ecsetvonások szinte láttatják az alkotói folyamatot, a látvány gyors megragadását. Rézmetszetein gyakran visszatér a természet és az ember kapcsolata. A tájban elhelyezett gépi szerkezetek, tengeralattjárók, repülőgépek mind idegenül hatnak a természeti közegben. Ezek a művek az aprólékos kidolgozottságuk mellett erős társadalomkritikát hordoznak magukban. Városképeire jellemző, hogy az üzemek, gyárak lehangolt látványát saját látásmódjában élénk, vibráló színekkel adja át, izgalmassá és érdekessé téve ezt a világot.
A művész korán lezáródott életművének egy része a család tulajdonában található, többi alkotását elszórtan magán- és közgyűjteményekben[5] őrzik. Halála óta számos emlékkiállítással tisztelegtek Wieszt József személye és életműve előtt, legutóbb Dorogon nyílt kiállítás a festő 70. születésnapja alkalmából.
szerző: Gábor Kitti
Hivatkozások:
[1] Wehner Tibor művészettörténész Új forrás 2008. 4. sz.
Elérhető: https://epa.oszk.hu/00000/00016/00134/080417.htm (Letöltve: 2022.10.25.)
[2] Földrajz-rajz szakon tanult a főiskolán, mellette a rézmetszés technikája foglalkoztatta. Ebben az időszakban illusztrációkat, városképeket készített.
Goda Gertrud: Egy művészi pálya miskolci állomásai. Wieszt József grafikusművész munkássága a Herman Ottó Múzeum gyűjteményének tükrében. In.: Art Limes – Képzőművészek Dorogon a 20. században. 2013/5. Tatabánya, 113.old.
[3] Goda Gertrud: Egy művészi pálya miskolci állomásai. Wieszt József grafikusművész munkássága a Herman Ottó Múzeum gyűjteményének tükrében. In.: Art Limes – Képzőművészek Dorogon a 20. században. 2013/5. Tatabánya, 114. old.
[4] http://wiesztjozsef.hu/eletut/ (Letöltve: 2022.10.27.)
[5] Gáthy Zoltán Városi Könyvtár és Helytörténeti Múzeum, Dorog; Herman Ottó Múzeum, Miskolc; Hadtörténeti Múzeum, Budapest
Legutóbbi hozzászólások