Volt egyszer egy asszony, aki mindig sírva fakadt, amikor kisütött a Nap vagy eleredt az eső. Senki nem tudta, miért tesz így. Egyszer egy bölcs ember érkezett a faluba, és meglátta a síró asszonyt. – Hát te miért sírsz? – kérdezte tőle. Az asszony úgy meglepődött a kérdésen, hogy egy pillanatra abbahagyta a zokogást. – Meséld el, mi történt veled – kérte akkor a bölcs.

Az asszony mesélni kezdett: Van nekem két lányom. Az egyik egy tésztaárushoz ment feleségül, a másik egy esernyőkészítőhöz. Messzi vidékre költöztek, nincs olyan perc, hogy ne gondolnék rájuk! Ha kisüt a Nap, eszembe jut a lányom, aki az esernyőkészítőhöz ment feleségül, és mindjárt sírni kezdek, mert tudom, hogy aznap senki nem vesz tőlük esernyőt. Mi lesz velük így? Ha pedig elered az eső, eszembe jut a másik lányom, aki a tésztaárus felesége lett, s akkor meg azt siratom, hogy nem tudják árulni a portékájukat, de még csak tésztát készíteni sem tudnak a nedves levegő miatt. Mi lesz velük így?

A bölcs gondolkodott egy keveset, majd így szólt: „És mondd csak, szeretnél kigyógyulni a sírásból?” „Semmire sem vágyom jobban” – válaszolta az asszony. – „Mi sem egyszerűbb ennél!” – mosolyodott el a bölcs. – Csupán egyetlen dolgot kell tenned.” – „Mi lenne az?” – csillant fel az asszony szeme.
„Változtasd meg a gondolataid irányát! Amikor kisüt a Nap, gondolj a tésztaárusra meg a feleségére. És amikor esni kezd az eső, jusson eszedbe a lányod, aki az esernyőárus felesége lett. Meglásd, nem fogsz sírni többé.”
Az asszony hitetlenkedve csóválta a fejét, de hallgatott a bölcsre és kipróbálta a gyógymódot. És láss csodát: sohasem sírt azután.

Ezt a történetet egy bölcs ember mesélte nekem, amikor arra volt szükségem, hogy megváltoztassam bizonyos eseményekhez a viszonyomat, és átalakítsam a gondolataim irányát, nézőpontot váltsak. Nekem sokat segített. Manapság, ha elborít a kétségbeesés és aggályoskodás, mindig felteszem a kérdést magamnak: tészta vagy esernyő? Hatalmamban áll dönteni.

Volt egyszer egy asszony, aki mindig sírva fakadt, amikor kisütött a Nap vagy eleredt az eső. Senki nem tudta, miért tesz így. Egyszer egy bölcs ember érkezett a faluba, és meglátta a síró asszonyt. – Hát te miért sírsz? – kérdezte tőle. Az asszony úgy meglepődött a kérdésen, hogy egy pillanatra abbahagyta a zokogást. – Meséld el, mi történt veled – kérte akkor a bölcs.

Az asszony mesélni kezdett: Van nekem két lányom. Az egyik egy tésztaárushoz ment feleségül, a másik egy esernyőkészítőhöz. Messzi vidékre költöztek, nincs olyan perc, hogy ne gondolnék rájuk! Ha kisüt a Nap, eszembe jut a lányom, aki az esernyőkészítőhöz ment feleségül, és mindjárt sírni kezdek, mert tudom, hogy aznap senki nem vesz tőlük esernyőt. Mi lesz velük így? Ha pedig elered az eső, eszembe jut a másik lányom, aki a tésztaárus felesége lett, s akkor meg azt siratom, hogy nem tudják árulni a portékájukat, de még csak tésztát készíteni sem tudnak a nedves levegő miatt. Mi lesz velük így?

A bölcs gondolkodott egy keveset, majd így szólt: „És mondd csak, szeretnél kigyógyulni a sírásból?” „Semmire sem vágyom jobban” – válaszolta az asszony. – „Mi sem egyszerűbb ennél!” – mosolyodott el a bölcs. – Csupán egyetlen dolgot kell tenned.” – „Mi lenne az?” – csillant fel az asszony szeme.
„Változtasd meg a gondolataid irányát! Amikor kisüt a Nap, gondolj a tésztaárusra meg a feleségére. És amikor esni kezd az eső, jusson eszedbe a lányod, aki az esernyőárus felesége lett. Meglásd, nem fogsz sírni többé.”
Az asszony hitetlenkedve csóválta a fejét, de hallgatott a bölcsre és kipróbálta a gyógymódot. És láss csodát: sohasem sírt azután.

Ezt a történetet egy bölcs ember mesélte nekem, amikor arra volt szükségem, hogy megváltoztassam bizonyos eseményekhez a viszonyomat, és átalakítsam a gondolataim irányát, nézőpontot váltsak. Nekem sokat segített. Manapság, ha elborít a kétségbeesés és aggályoskodás, mindig felteszem a kérdést magamnak: tészta vagy esernyő? Hatalmamban áll dönteni.