Buzánszky Jenő, az Aranycsapat legendás dorogi hátvédje

A DOROGI BÁNYÁSZ SPORT KLUB TÖRTÉNETÉBŐL

WEMBLEY DOROGI HŐSE

(Interjú részlet)

– Tudjuk: Dombóváron született. Hogyan került Dorogra?

– A futball révén előbb Pécsre kerültem, majd az edzőm elhozott magával Dorogra. A térképen kellett megkeresnem, hol van ez a település, aminek akkor NB I-es csapata volt. Örülök, hogy ide kerültem, a mai napig itt élek.

– Mikor lett válogatott? Hogyan került be a híres „Aranycsapatba”?

– Csatárként kerültem Dorogra. Az 1947-es tavaszi szezonban tíz gólt rúgtam. 1949-ben kiöreged­tek a hátvédek. Az edzőnek támadt egy ötlete: hátravont hátvédnek. Máig örülök ennek. Szakemberrel nem szabad vitatkozni, ráadásul két év múlva válogatott lettem jobbhátvédként. Amikor 1950-ben bekerültem, még nem nevezték aranycsapatnak. Büszke vagyok rá, hogy hat éven át megőriztem a helyem ebben a csodálatos csapatban. 1952-ben a helsinki olimpián aranyérmet nyertünk, a döntőben Jugoszláviát győztük le. 1953-ban öt nemzet versenyzett az Európa Kupáért. A díj elhódítása után végleg ránk ragadt az „aranycsapat” elnevezés. A legszebb érzés a dobogó legmagasabb fokán állni, amit sportembernek kívánni lehet. 1952-ben egy finn lány lett a világszépe. Az olimpiai labdarúgó döntő eredményhirdetésekor egy puszit is kaptunk tőle az aranyérem mellé. Csak másnap nézegettük az újságokban megjelent fotókon, milyen is ez a lány. Ott, a dobogó tetején a sportsiker öröme minden mást háttérbe szorított.

Riporter: Ferencz Csaba, Esperger Ákos

Buzánszky Jenő: A nemzet utazója

„… a labdarúgó-pályafutásunk során annyi szeretetet kaptunk a szurkolóktól – hiszen rendre telt házak előtt játszottunk – ,  hogy szégyellnénk magunkat, ha ebből az önzetlen segítségből nem adhatnánk vissza valamennyit.  Éppen ez a magyarázata, hogy nyolcvanon felül is gondosan ügyelünk arra, hogy ha időnk engedi, a legeldugottabb helyre is elmenjünk. És személyesen mondjuk el a fiataloknak, hogy igenis érdemes a futballért még a legszebb éveinket is feláldozni, hiszen idős korban jövünk rá arra, hogy igazán hasznos múlt nélkül semmit sem ér az ember…”

(forrrás: Aranykönyv)

Kölcsönözz egy régebbi könyvet!