Grosics Gyula

Grosics Gyula olimpiai bajnok labdarúgó 1926. február 4-én született Dorogon. A legendás kapus születésének századik évfordulóján azokra a sporteredményekre emlékezünk, melyekkel beírta magát a magyar futballtörténelembe.

Az idény végeztével Grosics úgy döntött, hogy szakmai érvényesülése érdekében elhagyja Dorogot és átigazol a fővárosba a MATEOSZ-hoz[3], majd 1950-ben a Budapest Honvédhoz csatlakozott. Ebben az időszakban kapta a Fekete Párduc becenevét fekete öltözéke és gyors játéktechnikája miatt. A mez színének kiválasztásával kapcsolatban a következőképpen nyilatkozott Grosics: „Mindenki más színű mezt viselt a meccseken, az volt a kikötés, hogy a kapusdressz színe nem egyezhetett a mezőnyjátékosokéval. Meguntam ezt az egészet, hogy hol piros, hol zöld, hol fehér voltam. A fekete nem számított divatosnak. Megkértem az akkori szertárosunkat, hogy szerezzen be nekem egy ilyet. Engedélyezték, de aztán később „kútba esett” ez a döntés a FIFA miatt a hatvanas évek közepén. Azért, hogy nehogy összetévesszék a sípmestereket a kapusokkal, mert ők is ugyanilyen színt viseltek.”[4]

Grosics Gyula első komoly sikere az 1952-es olimpiai szereplése volt, ahol aranyérmet nyert a csapat Helsinkiben. Az ezt követő évben futballtörténeti fordulópontot hozott az „évszázad mérkőzéseként” elhíresült küzdelem 1953-ban, mikor a magyar válogatott csapat legyőzte az angolokat a Wembley Stadionban 6:3 eredménnyel. A sokkal kevesebbet emlegetett visszavágón 1954-ben még nagyobb arányú győzelem született, a küzdelem 7:1-gyel zárult. A svájci világbajnokságon a nemzeti tizenegy ugyanebben az évben ezüstérmet szerzett.

Az utókor Aranycsapatra[5] keresztelte a győztes felállást, melynek tagjai nemzetközi szinten is nagy hírnévre tettek szert.[6]

A sportsikerek folyamatát a hatalom szakította meg, Grosicsot koholt vádakkal eltiltották a labdarúgástól. 1956-ban tisztázták a vádak alól, ezt követően a visszavonulásáig, 1962-ig Tatabányán játszott, majd néhány évig edzőként dolgozott. Nyugdíjazásáig a Budapest Volán SC elnöki pozícióját töltötte be.

A kérdésre, hogy hol érzi igazán otthon magát így felelt: „vérbeli dorogi vagyok, de Tatabányára hazajárok.”[7] 2001-ben szülővárosa megbecsülése jeléül Dorog város díszpolgára címmel tüntette ki. 2011-ben a Nemzet Sportolója címmel jutalmazták, a kitüntetést Buzánszky Jenővel egy időben vehette át.

Városunk sportbüszkesége nyolcvannyolc éves korában, 2014. június 13-án hunyt el. A Szent István Bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra. Nevét azóta is minden idők legjobb kapusai között emlegetik.

szerző: Dankó József

A címben jelzett parafrázis nemcsak az egyébként kitűnő Bocsák Miklós-könyvre utal, hanem azt is határozottan kiemeli, hogy Grosics Gyula ragyogó pályafutása minden zökkenő ellenére a világhír és a világsiker jegyében telt el mind az egyetemes, mind a magyar, mind a dorogi labdarúgás szempontjából. Mindez tényekkel alátámasztva jól kiolvasható Kovács Lajos, Meszes Lajos, Péntek Sándor, Petrik József, Győr Béla, Szabó Gyula vagy éppen Szánthó Barna köteteiből, tanulmányaiból. A nagyszerű kapus pályafutásának kiemelkedő sikerességét alaptételként elismerve mi csupán e nagy ívű karrier mozgatórugóinak egy-egy összefüggésére kívánjuk felhívni a figyelmet.

Kiváló sportolói adottságok

Hogy az atlétika minden sportok alapja, az Dorogon is igazolódott, hiszen 1927-ben egy olimpikon került Dorogra Solymár Károly személyében, aki nagyszerű érzékkel kezdett hozzá a dorogi sportélet fejlesztéséhez. Hiszen maga is gátfutó volt, elsősorban az atlétika került célkeresztbe. És, hogy ez a gyakorlat valamennyi sportágra kiterjedően ösztönzően hatott, arra a legjobb példa a 16 éves Grosics Gyula esete. A Dorogon megrendezett ifjúsági atlétikai több számban indult. 100 méteres síkfutásban 11,2-vel, távolugrásban 672 cm-rel, magasugrásban 175 cm-rel, gránátvetésben 80 m fölötti dobással végzett az első helyen, mire megkérték: ne induljon több számban, hadd nyerjen más is. Nem lett belőle atléta, mert addigra már számon tartották az NB II-ben vitézkedő labdarúgó csapatnál is, hiszen még 14 éves sem volt, amikor győztes mérkőzésen mutatkozhatott be kényszerből Komáromban. Majdnem kapus nélkül indultak el Pflugerék azon a nevezetes vasárnap délelőttön a nagy rivális otthonába, amikor az indulásra várakozó bámészkodók között felfigyeltek az ifi kapusra, és magukkal vitték a fontos mérkőzésre.

 Élni a bizalommal

Az a még gyermekkorban lévő labdarúgó is már fényesen bizonyította, hogy minden körülmények között lehet rá számítani: a győzelem egyik fő részese azon az úton, amely majd az első osztályba vezet. 1945 után pedig már az NB I-es csapatnak is állandó tagja lesz jobbnál jobb fővárosi és vidéki csapatokkal megmérkőzve. Dorogi első osztályú korszakának kiemelkedő mérkőzése volt az 1946 december 8-án hazai pályán az MTK ellen 1:0-ra megnyert találkozó. Nem kevesebb, mint 10 bravúros védéssel hívta fel magára a figyelmet a dorogi hálóőr. A kapusjáték szinte minden elemét felvonultatta Grosics ezen a zimankós délutánon: hol elvetődve tisztázott, hol kiütötte a labdát, hol a csatár lábáról szedte le, és a rá oly jellemző kifutással is tisztázott nemegyszer. Nem csoda, hogy a Népsport tudósítója így értékelt: Grosics válogatott formában védett. Az újság másnapi visszatekintő cikkében idézi a jelenetet: „A boldog, önfeledt dorogiak a szép győzelem után vállukon vitték ki a válogatott formában védő Grosicsot”.

Mintegy fél esztendő múlva – immár a fővárosi MATEOSZ színeiben – be is mutatkozik a válogatottban az Albánia ellen 3:0-ra megnyert mérkőzésen. Összesen 86-szor véd címeres mezben, és ezeken 87-gólt kap mindösszesen. Három világbajnokságon védte a válogatott kapuját, köztük az elsőn egészen a döntőig jutott. Mik ezek a mérkőzések, ha nem a megbízhatóság minden kétséget kizáró jelei.

Ugyanezt mondhatjuk el klubszinten is teljesítményéről. A Dorogban 61-szer védi a kaput, majd a teherfuvarozókkal folytatja a jó sorozatot immár fővárosiként 85-ször húzza magára az általa divatba hozott fekete kapus mezt. A Bp. Honvéd a pálya csúcsa – amely ekkor a világ egyik legjobb csapata volt, – és ahonnan ugyancsak kihagyhatatlan, és három bajnoki címet is begyűjt igazságtalan eltiltásáig. A tatabányai „száműzetésben” is megállja a helyét. Összesen 394 mérkőzésen áll a kapuba élvonalbeli mérkőzésen. Ezek közül 269 alkalommal úgynevezett kiscsapatok kapuját védi. Tatabányán valóságos másodvirágzását éli. Mindjárt első idényében, az 1957-58-as bajnokságban a bányász csapat őszi bajnoki címet szerez. A következő öt idényből négyszer a Tatabánya lesz a Vidék Legjobbja az akkor még Európa élvonalába tartozó magyar bajnokságban. 1959-ben a magyar válogatott nyolc mérkőzésen mindössze egy vereséget szenved, és a France Football év végi listáján az első helyre kerül Európában. Valamennyi mérkőzésen Grosics védi a magyar kaput.

Nem megszédülni a sikerektől

Ha pályáját összegezte, sohasem a sikereiről beszélt, hanem a Bernben elvesztett világbajnoki döntő egész pályafutását beárnyékoló eseményére tért ki. Pedig lett volna oka megszédülni is akár sikereire gondolva.

A klubpályafutása csúcsát jelentő Bp. Honvéddal három bajnoki címet is ünnepelhetett. Az 1950-es félidényes bajnokságban valamennyi mérkőzésen ő állt a kapuban. A 15 mérkőzésen mindössze 16 gólt kap. Az 1952-es veretlenül megszerzett bajnoki cím alkalmával 18-szor került a csapatba. 1954-ben pedig az újabb bajnoki cím megszerzése alkalmából 15-ször kerül a kapuba a Honvéd számára rendkívül nehéz idényben, hiszen a válogatottal közel azonos csapatnak helyt kellett állnia a nemzetközi porondon is.

Az olimpiai bajnoki címig hat mérkőzést kellett megnyernie a válogatottnak 1952-ben. Végig Grosics állt a kapuban. Mindössze három gólt kapott. Az elődöntőt és a döntőt is kapott gól nélkül nyerjük meg. Sőt a jó erőkből álló Olaszországot is 3:0-al búcsúztatjuk. Helsinkiben a magyar sport kiemelkedően legsikeresebb ötkarikás játékain.

1953. május 17-én újabb nagy esemény. Európa Kupa döntő a római Olimpiai stadion avatóján. Az olasz válogatott nemcsak a kupát szerette volna elhódítani, hanem szeretett volna visszavágni az olimpián elszenvedett vereségért. Egyik sem sikerült, hiszen az akkorra már az Aranycsapat elnevezést kiérdemlő válogatottunk magabiztos játékkal fölényes győzelmet arat Grosiccsal a kapuban.

1953-nak mégsem a római győzelem, hanem a november 25-én Londonban aratott diadal a legnagyszerűbb sikere. A mérkőzésről fennmaradt dokumentumok egyik legkülönlegesebb eleme egy fotó, amelyen Grosics cigánykerekezik: egy kapus gólörömét láthatjuk a felvételen. A visszavágón elért megsemmisítő győzelem Anglia ellen már a közelgő vb legnagyobb esélyesévé tette csapatunkat.

Az 1954-es vb lett volna a sikersorozat legkiemelkedőbb állomása Grosics Gyula számára is. A világbajnoki cím még úgy is elérhetővé vált, hogy a csoportmérkőzések során elvesztettük a torna kiemelkedően legnagyszerűbb játékosát, Puskás Ferencet sérülés miatt. Tovább nehezítette a dolgunkat, hogy a csapatkapitány nélkül a negyeddöntőben és az elődöntőben a korábbi vb két döntőse állt az utunkba. Az élete legnagyobb balsikereként a mennyország kapujában elvesztett döntővel kapcsolatban pedig mentséggént hozható fel, hogy a német játékosok taktikája volt egyenesen a német szövetségi kapitány utasítására a kapust bedöngölni a berni sárba – ahogy erről egy német csapattag később Grosicsnak elmondta egy későbbi találkozón. És az a latyakból elugrás a döntő német gól előtt élet végéig nyomasztotta Grosicsot. Pedig nem elsősorban rajta ment el az a mérkőzés. Ugyanúgy három gólt kapott a döntőben, mint néhány nappal azelőtt a csoportmérkőzés során. Csakhogy akkor öt volt még közte, 8:3 lett a vége. A döntőben viszont csak két gólra tellett a csatársortól.

Még ennél is több egyéni és csapatsikernek kellett volna feledtetnie a berni döntőt. Ilyen volt még korábban a Balkán Kupa megnyerése pályafutása elején. Kiemelkedő szerepe volt 1947. október 12-én a kupagyőzelemben, amikor Bukarestben első nagy mérkőzésén mindent véd a 3:0-s győzelem alkalmából. Bukarestben különösen jól megy a védés. Szinte napra pontosan egy év múlva pályafutásának egyik legjobb napját fogja ki, amikor az 5:1-es magyar győzelem után a Sportul Populát azt írja teljesítményéről: „Húsz éve nem láttunk ilyen kapust Bukarestben”.

Külön érdemes megemlíteni azt is, hogy a France Football Aranylabda szavazásán. 1957-ben a 12-13., 1959-ben a 13-16., 1961-ben pedig a 10-16. helyen végzett. És hogy kikkel végzett holtversenyben? Például Gentoval, a Real Madrid sztárjával, minden idők egyik legjobb balszélsőjével,Sir Bobby Charltonnal a világbajnok angol válogatott irányítójával, Liedholmmal, az AC Milan első nagy korszakának svéd csatárával, akivel 9 év alatt négy bajnoki címet szerez az itáliai klub az 50-es években vagy Jose Santamariaval, az uruguayi-spanyol csatárral, aki a Real Madriddal öt bajnoki címet és 4 BEK-serleget ünnepelhetett.

Túlélni a megpróbáltatásokat

Grosics Gyula pályafutása során háromszor került a hatóságok látókörébe, ráadásul olyan ügyekben, amelyek a korban súlyos elbírálás alá estek. Kétszer a disszidálás vádja merült fel, egyszer pedig ennél is megdöbbentőbb a kémkedés, a hazaárulás vádja. Bármilyen furcsának is tűnik ma már a disszidálás is főben járó bűn lehetett a kommunizmus legsötétebb éveiben. Jól ismerjük az újpestiek válogatott hátvédjének tragikus sorsát, akinek az életét még Puskásék sem tudták megmenteni.

1949 tavaszán még a MATEOSZ játékosaként egy csapatnyi külföldre szökni próbáló játékostársával együtt bukik le még a budapesti készülődés során. 1950 májusáig szóló eltiltást kapott a nemzetközi mérkőzésektől. Így egy jó év kiesett a válogatottbeli szereplést illetően.

Súlyosabb következményekkel járt a következő vádaskodás ellene, pedig ez teljesen megalapozatlan volt. A kémkedés vádját a elvesztett világbajnoki döntő után fogalmazták meg ellene. Azonnal felfüggesztették játékjogát, és a több, mint egy évig tartó vizsgálat után kapta meg a hivatalos értesítést, hogy a vád teljesen alaptalannak bizonyult ellene. A vizsgálat tizenöt hónapja alatt semmiféle sporttevékenységet nem végezhetett, még a pályák látogatásától is eltiltották. A Bp. Honvéd a vizsgálat lezárultával előbb visszaadta játékjogát, de egyiptomi túrájára mégsem vitte el Grosicsot. Ekkor a Tatabánya kérésére igent mondott, amolyan önkéntes száműzetésbe vonult a bányászváros NB I-es csapatához

Az 1956-os forradalom leverése után valóban emigrált, majd csatlakozott a Bp. Honvéd illegális túrájához. 1957 tavaszán azután hazatért. Gesztusát méltányolták a hatóságok, súlyosabb büntetést nem kapott, de még így is hosszú ideig megfigyelték. Az eltiltásai alatt legalább 25 válogatott mérkőzésen nem tudott pályára lépni. Bőven 100 fölött lehetett volna válogatottságainak száma. Ez volt a legnagyobb büntetése. Háromszor is megpróbálták karrierjét megtörni. Egyszer sem sikerült. Még 1962-ben is át akart igazolni a gyerekkora óta rajongott Ferencváros csapatába. Ezt már nem hagyták. 2008-ban azonban a Ferencváros hivatalosan is leigazolta, és néhány percet a kapuban is töltött a Sheffild United elleni felkészülési mérkőzésen az Üllői úton 82 évesen. Mi volt ez, ha nem egy sikeres pályafutás méltó betetőzése, a kitartó tehetség megkoronázása.

[1] Grosics Gyula: Így láttam a kapuból. Sport Budapest, 1964. 12 p.

[2] Grosics Gyula: Így láttam a kapuból. Sport Budapest, 1964. 17 p.

[3] A MATEOSZ a teherfuvarozók labdarúgó klubja volt.

[4] H. Kinga: Reverenda helyett futballmezt húzott In. 24Óra, 23. évf. 60. sz. 2012. március 10. 9 p.

[5] Az Aranycsapat 11 tagjai: Bozsik József (Budapest, 1925-1978), Buzánszky Jenő (Újdombóvár, 1925-2015), Budai László (Budapest, 1928-1983), Czibor Zoltán (Kaposvár, 1929-1997), Grosics Gyula (Dorog, 1926-2014), Hidegkúti Nándor (Budapest, 1922-2002), Kocsis Sándor (Budapest, 1929-1979), Lantos Mihály (Budapest, 1928-1989), Lóránt Gyula (Kőszeg, 1923-1981), Puskás Ferenc (Budapest, 1927-2006), Zakariás József (Budapest, 1924-1971).

[6] A csapatnév eredetének kutatásával kapcsolatban ajánlom Ághassi Attila (Telex) „Ki nevezte el Aranycsapatnak az Aranycsapatot?” című cikkét:

https://telex.hu/eszkombajn/2023/11/25/aranycsapat-nevado (Letöltve: 2026.02.04.)

[7] Péntek Sándor: 50 éve egy osztályban kezdtek…Grosics Gyula Tatabányán In. Dolgozók Lapja 41. évf. 216. sz. 1986. szeptember 13. 4 p.

Kedves Olvasóink!

Figyelmükbe ajánljuk a könyvtárunkban elérhető ARCANUM adatbázist.

Az ARCANUM Digitális Tudománytára könyvtárunk által előfizetett, Interneten keresztül hozzáférhető, folyamatosan bővülő számítógépes adatbázis, amely kétrétegű PDF-eket és keresőprogramot tartalmaz. Az adatbázis jellemzően folyóiratokat, évkönyveket, periodikumokat, lexikonokat, családtörténeti-, helytörténeti-, hungarológia kiadványokat és könyveket tartalmaz.

A könyvtári számítógépeken kereshet, böngészhet, letölthet a tartalmakból.

Komárom-Esztergom megye napilapja 1952-2022. év között érhető el.