KultFeszt 2026.

Az átlagosnál nagyobb várakozás előzte meg az idei KultFeszt rendezvénysorozatot, hiszen az orosz származású alkotóművésznő, Anastasia Vdovkina neve, alkotásai, stílusa teljesen ismeretlen volt mindannyiunk előtt. Végh Éva előtt nem. Salgótarjánban – ahol megismerkedtek – évtizedes hagyománya van a zománcművészetnek; többek között a helyi ipari háttérhez (például a Wamsler SE gyárépületeihez és kemencéihez) kapcsolódóan szerveztek éveken át nyári alkotótáborokat. A közös szálon át került Dorogra a nívós kiállítás. A kiállítás minőségét tükröző egész megnyitó esemény: Végh Éva méltató szavai, Madar Jusztina fuvolamuzsikája, az alkotónő magyarul felolvasott, megható köszönetnyilvánítása pontosan oda helyezték a KultFeszt-et, ahova szántuk, és ahol mindig is szeretnénk, hogy legyen. A közönségvonzó, befogadható igényes kultúra és kultúraközvetítés szintjére, amelyben olyan kvalitású művészek, előadók, írók működnek közre, mint például az MTA kiállítótereiből érkező Anastasia Vdovkina. Az alkotások és a stílus szó szerint is a (kép)kereteken túlmutató, és vizuálisan is egy több teret kínáló-kívánó világ sajátos rendszerét mutatják, melyben a színek, a formák, a szimbólumok harmonikus hatása azonnal azt az érzést váltja ki belőlünk, hogy mindezek a saját falainkat elevenítsék meg. De vajon melyek vagy melyik a sok közül? Még megtekinthetik és eldönthetik…

Végh Éva a másnapi rendezvényen is odaadóan ajánlotta az alkotásokat, hogy aztán volt tanítványa, Csapó Csaba előadását hallgathassa a pódium másik oldaláról. Az előadás címe alapján (Ahol a Nyugat született – a pesti kávéházak) is jó témára számíthattunk, de annyira szerte ágazóra és könnyedre sikerült a találkozó, hogy a kávé illatával, a szivarfüst felhőjével, és a korabeli szereplők társaságával, valamint egy izgalmas korszak miliőjében telt minden perc. Anekdotákon és komoly kutatások eredményein keresztül ismerhettük meg a korabeli kávéházak világát, a társadalmi tagozódást-keveredést és a társadalmi rétegek kávékultúráját, az írók és költők kávéházi szokásait: a Pest-budai és budapesti élet „legdemokratikusabb” színtereit. A Molnár Ferenccel is kapcsolatba hozható anekdota nálunk is megelevenedett: csak mi a könyvtár kulcsát dugtuk volna el, hogy soha ne zárjon be.

A könyvtár kulcsát a harmadik nap végén is szívesen elrejtettük volna. Sinkó Gyula irodalmi nagy átverésekkel bombázott bennünket Örkény Istvántól Királyhegyi Pálon át Berda Józsefig, akinek emlékét a fekete-hegyi turistaház is őrzi. Az irodalmi anekdoták nem éppen teljesen igazak – de azok is lehetnének, és pont ezért olyan szórakoztatóak. Az élet és az írók-költők sorsának sokszor tragikomikus vagy groteszk pillanatai akkor legmulatságosabbak, ha azokat maguk írják, s a legelviselhetőbbek, ha zenével, énekléssel és nevetéssel tudjuk meghálálni őszinteségüket, borokkal koccintva a tér-időt átívelő, roppant felemelő irodalmi-közösségi élményre. Nem is tudjuk, meglett-e a kulcs, és végül ki zárta be a könyvtárt.

szerző: Szabó-Berghauer Zoltán

Egy hét, amit nem úszol meg "szárazon"!

Kiállítás

"A moszkvai születésű Vdovkina Anastasia tűzzománc munkái mesteri módon használják ki az anyag tulajdonságait, egyedi világot alakítva ki életének egy- egy az időszakához kapcsolódó érzéseit, élményeit fogalmazta képeit a harmónia, a részletekre való odafigyelés és a tökéletes kompozíció jellemzi."

forrás:
Barabás Miklós Céh

Rövid beszámolónkat a kiállításról erre a szövegdobozra kattintva olvashatják.

Előadás

Az előadás során a reformkori Pilvaxtól A Nyugat törzshelyéig megismerkedünk a budapesti kávéházak világával, amely sokkal több volt a jómódú polgárok és az írók kiváltságánál. Elmeséljük a korszak ikonikus irodalmi anekdotáit és az is kiderül, hogyan vált a kávéházi kultúra a társadalmi keveredés és a valódi demokrácia színterévé, ahol nők és férfiak, kisiparosok és művészek alkottak egy egyedülálló mikrovilágot.

Csapó Csaba előadásának címe alapján (Ahol a Nyugat született – a pesti kávéházak) jó témára számíthattunk, de annyira szerte ágazóra és könnyedre sikerült a találkozó, hogy a kávé illatával, a szivarfüst felhőjével, és a korabeli szereplők társaságával, valamint egy izgalmas korszak miliőjében telt minden perc. Anekdotákon és komoly kutatások eredményein keresztül ismerhettük meg a korabeli kávéházak világát, a társadalmi tagozódást-keveredést és a társadalmi rétegek kávékultúráját, az írók és költők kávéházi szokásait: a Pest-budai és budapesti élet „legdemokratikusabb” színtereit. A Molnár Ferenccel is kapcsolatba hozható anekdota nálunk is megelevenedett: csak mi a könyvtár kulcsát dugtuk volna el, hogy soha ne zárjon be.

szerző: Szabó-Berghauer Zoltán

Irodalom és zene

- Mit kevert liszt helyett a pogácsatésztába Örkény hőse?
- Mi fog folyni Szálinváros nagyolvasztójából acél helyett?
- Miképpen vette fel a versei honoráriumát halála után Berda József?

Ezekre a kérdésekre is választ kaphatnak a résztvevők.
Az anekdotákat versekkel, közösen énekelt, gitárral kísért dalokkal, furfangos kvízkérdésekkel és kíváló borokkal fűszerezi Sinkó Gyula. Az esten a garamkövesdi szőlőtermelők borai emelik majd a hangulatot.