Schlattner-kemence
– a Dorogi Települési Értéktár bizottságának javaslatára Schlattner Jenő munkássága Dorog város helyi értéke lett.
Az 1935-ben a Bányatiszti Kaszinó tagjairól készült dorogi karikatúra albumban Szabó István Gusztáv grafikus Schlattner Jenő gépészmérnököt egy széndarabot kémcsőbe kifacsaró emberként ábrázolja, amely kép utalás az akkor már szép eredményeket felmutató dorogi szénlepárlás vezető egyéniségére. (A dorogi bányakaszinó dokumentumai Dorogi Füzetek 27. DVBE 2002)
1930-ban Schlattner Jenő vezetésével és szakmai irányításával kezdődött Dorogon a szénlepárlás története. Már 1923-ban elindultak a laboratóriumi előkészületek egyrészt a nagy mennyiségben keletkezett porszén hasznosítása, másrészt a szén alapon történő olaj előállítás céljából. Ezt a két fő okot emeli ki Csiffáry Nándor is nagyszabású tanulmányában (A dorogi barnakőszén-medence iparföldrajzi vázlata. Dorogi Füzetek 22. DVBE 2000).
1936. február 8-án a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet ülésén hosszú előadást tartott Schlattner „A dorogi lepárlótelep és sajtolt kokszgyártás” címmel. Ebben bemutatja a lepárlás helyi történetét és teljes folyamatát. Az előadás szövege megjelent a szervezet Közlönyében. Az eredményekről így ír: „Kész termékünk egyike a sajtolt koksz, mely főképpen háztartási tüzelőszerül alkalmas, azzá teszi különösen a könnyű begyújtáshoz szükséges elég nagy illótartalma, füst- és korommentes égése, minek következtében a legegyszerűbb kályhatípusokban, sík rostélyon is jó hatásfokkal eltüzelhető (…) Másik termékünk, melyet ez idő szerint telepünkön előállítunk az olaj, melyet nyers szénre számítva 4 % mennyiségben kapunk. Alkalmaztuk telítőolajként fatelítésben, valamint tüzelőolajként.” (Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1936 31-36.sz.)
Az 1931-ben szabadalmaztatott kemencének 1937-ben már a 6-os számú változata készült el. 1948-ban a hasznosításra új félkoksz brikettgyár létesült, a karbidgyártással egyesült új vállalat a Dorogi Szénfeldolgozó Vegyipari Nemzeti vállalat nevet vette fel. 1958-ban bővítik a kátrány-desztilláló üzemet, 1963-ban megindul a germánium kinyerése. 1967-ben a vállalatot a Kőbányai Gyógyszergyárba olvasztják, a szénfeldolgozás megszűnik, ahogy arról Tóth Tibor összefoglaló tanulmányában is olvashatunk (Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1971. Révai Nyomda. Budapest, 1971).
Közben Schlattner Jenő országos szakmai szervezetek vezető tisztségeibe kerül: előbb a Magyar Állami Szénbányák ipari főosztályán tevékenykedik, majd a Szénfeldolgozó Vegyipari Központ műszaki vezetője lesz. 1956-tól a Magyar Tudományos Akadémia Kőolaj-, Gáz- és Szénfeldolgozási Bizottságnak elnöke, majd a Magyar Kémikusok Egyesülete Szénkémiai Osztályát is vezeti. 1951-ben Kossuth-díjjal tüntetik ki. 1954-ben hazánkat képviseli az energia-világkonferencián Rio de Janeiroban. 1961-ben a Budapesti Műszaki Egyetem tiszteletbeli díszdoktorává avatja. Elméleti munkásságát két könyvben is összefoglalta: „A magyar barnaszenekből előállítható kohókoksz gyártása” (1953); „Barnakőszén kokszolás” (1955). Munkásságáért a kémiai tudományok kandidátusa címet is megkapta a Magyar Tudományos Akadémiától. A sokoldalú kutató 1975-ben hunyt el Budapesten.
A Schlattner-kemence és a kitűnő vegyész egész teljesítménye fontos állomása volt a dorogi vegyipar megteremtésének, amely máig kiemelkedő szerepet játszik Dorog ipartörténetében.
Dorog, 2023. február 17.
Dankó József helytörténeti kutató
Legutóbbi hozzászólások