Victor Vasarely
szerző: Gábor Kitti
Pontosan százhúsz évvel ezelőtt született Victor Vasarely festőművész, az optikai művészet legfontosabb alapítója, képviselője. A kerek évforduló alkalmából az életrajzi összefoglaló mellett Vasarely helyi kapcsolódásait szeretném ismertetni, hiszen 1989-ben Dorog város díszpolgárává tüntették ki.[1]
A festő Pécs városában, Csiszár Győző néven látta meg a napvilágot 1906. április 9-én. 1908-ban családja Budapestre költözött, nevét édesapja után ekkor anyakönyveztették Vásárhelyi Győzőre. Diákévei alatt németül és franciául tanult, 1922-ben kezdett el esti tagozaton modell után rajzolni. 1925-ben segédkönyvelői állást vállalt, mellette orvostudományt tanult. 1929-30 között a Műhely magániskoláját látogatta, ahol Bortnyik Sándortól tanult reklámgrafikát és modern képzőművészetet. 1930-ban elhagyta az országot, Franciaországban telepedett le, itt alapított családot és vált világhírű alkotóvá. 1968-ban tért vissza először Budapestre, műveket adományozott a Szépművészeti Múzeumnak, megerősítette hazai kapcsolatait, melynek köszönhetően létrejött a pécsi és az óbudai Vasarely Múzeum.[2]
A Népszabadság egy 1992-ben készült interjú beszélgetést osztott meg a festő nyolcvanötödik születésnapja alkalmából, melyben a művész a festészetről, hírnévről alkotott véleményét is megosztotta: „Engem állítólag világhírű festőnek tartanak, holott világéletemben tiltakoztam az ellen, hogy festőnek nevezzenek. (…) sokkal inkább kritikusa, mint továbbfejlesztője vagyok a képzőművészetnek.”[3]
Vasarely lelkes gyűjtőjén keresztül, Csepei Tibor pedagógus, zeneművész közreműködésével került kapcsolatba Doroggal. Csepei a feleségével a településen éltek és a helyi iskolában oktattak zenét. A páros ezen kívül színvonalas magángyűjteménnyel rendelkezett, Vasarely műveit kiállításokra utaztatta az országon belül és külföldön egyaránt. A gyűjtő a Dolgozók Lapjának nyilatkozott szenvedélyéről: „Victor Vasarely életműve a ritmusával, harmóniájával, színeivel, maiságával kápráztatott el és késztetett arra, hogy megszerezhető szerigráfiáit (szitanyomatait), porcelánjait, kinetikus tárgyait gyűjteni kezdjem.”[4]
Csepei a festővel az 1980-as évek óta rendszeres kapcsolatot ápolt, személyes találkozások, levelezések útján kommunikáltak.
A zenetanár gyűjteményének 60 darabját ajánlotta fel Dorog részére 1986-ban, azzal a feltétellel, hogy a település egy múzeumi funkciójú épületben állandó elhelyezést biztosít a képeknek. A tervezés elkezdődött, egy régi bányászház vált volna kiállítótérré. Barátja kérésére Vasarely is részt vett a múzeum épületének tervezésében, készített egy szobortervet és megannyi vázlatot a leendő homlokzatról és környezetéről. A művész mindezeken felül harminc festménnyel ajándékozta meg a „dorogi képtárat”, azonban a feladat végül nem valósult meg.[5] A gyűjtemény darabjai végső soron a polgármesteri hivatal tereiben és a felújított kórház épületében leltek otthonra.[6]
A képzőművész születésnapját Dorog Város Önkormányzata az Európa-napon ünnepli meg május 9-én a helyi Vasarely képanyag bemutatásával. A Szépművészeti Múzeum nagyszabású retrospektív kiállítással készül, a tárlat május közepétől látható.[7
Forrás:
[1] csnl: Lenni (vagy) és égetni. Önkormányzati ülés Dorogon In: 24Óra, 1. évf. 221. sz. (1990. december 27.) 2 p.
A cikkben olvasható, hogy a díszpolgári oklevél eljuttatása a művészhez nehézségekbe ütközött, az átadás végül 1992-ben a párizsi magyar nagykövet közbenjárásával sikerült. (Forrás: Seres Attila: Születésnap betegágyban In: Népszabadság, 51. évf. 84. sz. (1993. április 10.) 15 p.
[2] Vasarely Múzeum Budapest honlapja. URL: https://vasarely.hu/eletrajz/ (Letöltve 2026.04.08.)
[3] Seres Attila: Születésnap betegágyban In: Népszabadság, 51. évf. 84. sz. (1993. április 10.) 15 p.
[4] Mészáros István: Megfestett dallamok Vasarelyről – Dorogon… In: Dolgozók Lapja, 41. évf. 45. sz. (1986. február 22.) 5 p.
[5] Kádár Márta: A mester és gyűjtője. Egy alapítvány előtörténete, Vasarely és a dorogi képtár In: Magyarország, 23. évf. 46. sz. (1986. november 16.) 42 p.
[6] Kovács Lajos – Solymár Judit (szerk.): Dorogi Lexikon, Dorog, 2008. 276 p.
Legutóbbi hozzászólások