1848/49 nőalakjai

A dorogi kötődésű történész, dr. Csapó Csaba előadásai az Értékeink nyomában című programsorozat részeként kerülnek megrendezésre a városi könyvtárban. Csapó Csaba az általános- és középiskolai tanulmányait Dorogon végezte, diplomaszerzését követően pedig egyetemi oktatóként helyezkedett el az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 2017-ben köteleződött el az idegenvezetői pálya mellett, azóta előadásokat tart és tematikus sétákat szervez Budapesten és az ország különböző pontjain.[1]

Első előadására februárban került sor a könyvtárban, melynek témája Jókai Mór és Kazinczy Ferenc börtönévei voltak. Jókai születésének 200. évfordulójának apropójából a történész az író életének egy kevésbé ismert eseményét dolgozta fel: a budai Táncsics-börtönben töltött időszakot

Március 13-án Csapó Csaba 1848/49 nőalakjainak megidézésével készült. A témával a forradalom és szabadságharc emléke mellett a Nők Nemzetközi Évének ötvenedik évfordulója[2] előtt is tisztelgett. Az előadás Zichy Antóniát, Szendrey Júliát és Maderspach Károlyné Buchwald Franciskát állította középpontba, olyan személyiségeket, akik koruk női szerepének határait feszegették. Gondolkodó és cselekvő nők voltak egy férfiközpontú korban, elsők között fogalmazták meg vágyaikat arról, hogy többre hivatottak a hagyományos elvárásoknál.

Gróf Zichy Antónia egyik kiemelt nőalakja a forradalmi időszaknak, politikai segítőtársa volt férjének, az ország első miniszterelnökének, gróf Batthyány Lajosnak. Férjéhez – aki nem engedte, hogy „asszonya” megszöktesse a kivégzés elől – és a magyar nemzethez mindvégig hűséges maradt. Batthyány kivégzését követően Svájcba emigrált, ahonnan 1856-ban tért haza, ezt követően visszavonulva élt. Magyarságtudatában rendíthetetlen maradt, haláláig az ország függetlenségére vágyott.

Szendrey Júlia neve a köztudatban sokáig csupán Petőfi Sándor özvegyeként állandósult, de a kutatások mára egyre inkább kiemelik irodalmi munkásságát. Szendrey Júlia már Petőfivel kötött házasságát megelőzően naplót vezetett, melyben megfogalmazta érzéseit, gondolatait, vívódásait. A bejegyzéseket Jókai megjelentette 1847-ben az Életképek című folyóiratban, azonban személyes, szenvedélyes hangvétele miatt negatív visszhangot keltett a kortársak körében. Megjelenése, stílusa miatt is bírálták Szendrey Júliát, aki saját korát megelőzve modern nőként öltözött, rövid hajat és nadrágot viselt, dohányzott. Verseit, írásait 1857-től női lapokban publikálta, 1858-ban pedig megjelentette Andersen meséinek műfordítását. Második házasságában sokat szenvedett, egyedül gyermekei tették boldoggá, a Három rózsabimbó című költeményét fiai ihlették.

Halálos ágyán megfogalmazott és lediktált levelében tekintett vissza életére, Horvát Árpáddal való boldogtalan házasságára, és a háziasszonyszerepben történő vívódásaira: „Engemet Sándorom emléke és oly sokszor kigunyolt olvasmányaim, de mindenekelőtt szívem arról világosítottak fel, hogy egy nő, több mint csak asszony…” [3].

Csapó Csaba tolmácsolásában a 19. század közepének korszaka és központi alakjai – férfiak és nők egyaránt – szinte megelevenednek, ahogy a történész forrásokra hagyatkozva idézi egy-egy kulcsfontosságú történelmi eseménynek, a forradalomnak és szabadságharcnak mozzanatait.

Az előadás-sorozat májusban folytatódik.

Szerző: Gábor Kitti

Gáthy Zoltán Városi Könyvtár, Dorog

[1] Csapó Csaba idegenvezető honlapja: https://csapocsabaidegenvezeto.hu/rolam

[2] Az ENSZ ötven évvel ezelőtt a Nők Nemzetközi Évének nyilvánította 1975-ös esztendőt. A Gáthy Zoltán Városi Könyvtár 2025-ben több hölgy előadóval, nőket érintő témával hívná fel a figyelmet az emlékévre.

[3] Cs. Szabó László: Özvegyi fátyol nélkül. Szendrey Júliáról In. Irodalmi Újság, 1973. 24. évf. 5-7. sz. 9 p.