A Magyar Kultúra Lovagja – Cselenyák Imre

Nagy öröm ez intézményünk számára is, hiszen több mint egy éve küldtük el a bizottságnak saját ajánlásunkat Gáspár Ferenc, József Attila-díjas író közreműködésével. Az írótárs a hivatalos döntést tartalmazó dokumentációt decemberben adta át Cselenyák Imrének a dorogi könyvtárban. Méltatásunkat itt olvashatják.

Cselenyák Imre (1989 – napjainkig) Rauscher-díjas író (2011).

Az 1980-as évek vízválasztó időszak volt „nyírkátai” Cselenyák Imre életében. Bár saját bevallása szerint szeretett volna, mégsem vált világhírű rocksztárrá, zeneszerző-szövegíró-énekes karrierje (Vulkán, Hipnózis, Kontinens, Írottkő Műhely együttesekben) a sors kifürkészhetetlen akarata szerint más irányt vett. Hivatalosan 32 évesen kezdett a publicisztikával aktívan foglalkozni újságíróként, de ennek a mesterségnek (stúdiumnak) az elvégzése valószínűleg csak ugródeszka lehetett az irodalmi élet medencéjébe való csobbanáshoz. Hiszen hamar jöttek az úszógyakorlatok: a novellák, a kisprózák, valamint a regények, sőt a recenziók is számos orgánumban (napilapok, folyóiratok és magazinok hasábjain), mint a 24 ÓRA, az Anna, a C. E. T., a Debreceni Disputa, az Előretolt Helyőrség, a Gyöngy, az Időjelek, az Irodalmi Jelen, a Katlan, a Kelet-Magyarország, a Magyar Napló, a Partium, a Polisz, a Spanyolnátha, a Szépirodalmi figyelő, az Új Holnap, az Új Pest Megyei Hírlap és a Vasvári Hírmondó. A főként irodalmi folyóiratokból álló sor jól bizonyítja Cselenyák Imre permanens – és máig tartó – aktivitását; de még a kezdetek kezdetén megjelent Kamasz-tavasz (1993) és a Szidoni (1996) regények is jelezték a szépirodalom felé tolódását. Sőt, a legelső regény beszélő alcíme ennél többet is elárul erről az időszakról és a folyamatokról: „az első szerelem”; az „első szerelmek” születését és konstellációját. A ’80-as években ezek a rockzene, az írásművészet és felesége. Igen, ekkor kötötte életre szóló házasságát, mely szakmai szempontból is gyümölcsöző kapcsolatnak bizonyult és bizonyul a mai napig Cselenyák Imre számára.

A számos, már fentebb említett, kisebb terjedelmű írásain kívül – a Jean-Pierre Montcassen álnéven közölt írásait is beleértve – a negyvenhez közelít köteteinek száma. Stílusa közvetlen, érthető, lebilincselő, olvasmányos, ugyanakkor szórakoztató, és irodalmilag is igényes. Nem kizárólagosan, de alapvetően a történelmi témájú történetek állnak közel hozzá. Több évtized alatt megnyert olvasói körét is tudta bővíteni, amikor nagyon rég óta dédelgetett álmát megvalósítva, Arany János életregényét megírta (2017, 2019), valamint megjelentette József Attiláét is (2022, 2023) két-két kötetben.

Az 1980-as években született meg végül „dorogi” Cselenyák Imre is. Ekkortól a dorogi köz- és kulturális életbe is buzgón vetette bele magát; elsősorban alkotásainak bemutatásán keresztül, de ezt változatos formában tette/teszi. Nem csupán a felnőtt olvasókat, hanem az iskolás korosztályt is igyekszik megszólítani. Rendhagyó könyvismertetőt prezentált Dorogon több alkalommal általános- és középiskolások számára, népszerűsítve, más megvilágításba helyezve nagy magyar szerzőinket (Aranyt, Petőfit). A zenés irodalom népszerűsítője saját szerzeményeivel, át- és feldolgozásokkal (kortárs és régebbi szerzőktől egyaránt). Verselve szaval, dalol, gitározik, Arany Jánosnak öltözik. Imre a városi könyvtár és közösségi tereink rendszeres vendége, kedvelt meghívottja, sőt „családtagja”. Tematikus rendezvények állandó beszédpartnere, vagy éppen lebonyolítója, továbbá írók, dorogi hírességek faggatója. Rendhagyó költészetnapi rendezvényeink, szavalónapok, nyugdíjas klubok műsorainak és kiállításmegnyitóknak kedvelt közreműködője. Szívesen áll bárki rendelkezésére.

Nevéhez fűződik a BORír elnevezésű irodalmi beszélgető est létrejötte, melynek szerves része az a bizonyos ízletes-zamatos szőlőtermés is, dorogi és környékbeli termelők támogatását élvezve. Olyan hírességek vettek eddig ezen részt, mint Bán Mór, Eszterházy Péter, Kukorelly Endre, Petőcz András, Turczi István, Vörös István vagy Zalán Tibor, és még sokan mások.

Tagja a Magyar Írószövetségnek, továbbá a Szépírók Társaságának és a Történelmiregény-írók Társaságának is, valamint irodalmi táborok rendszeres látogatója, résztvevője. A Sorsok és évszázadok című antológiában jelent meg (2014-ben) A Duna fodrozó árján címmel hely- és családtörténeti írása, tiszteletét kifejezve a város felé, mely oly sokat adott neki, s melynek ő talán még többet adott: irodalmi és szellemi értéket, nagyobb hírnevet, emberibb arcot. Ez az évtizedek óta tartó kölcsönhatás manifesztálódott a város által neki ítélt Rauscher György díjban (2011).

szerző:
Szabó-Berghauer Zoltán