Kiderül-e a génekből a magyarság eredete

2024 decemberében egy rangos amerikai szakfolyóiratban jelent meg magyar kutatók öt évet felölelő munkája, amely a középkori temetőkben talált emberi maradványok genetikai vizsgálatával a Kárpát-medence 5–11. századi népességtörténetét vizsgálta. A publikációt azóta további eredmények követték, amelyek mind a magyarság eredetére vonatkozó kérdéseket érintik.

A kutatások arra keresik a választ, hogy honnan és kikkel együtt érkeztek elődeink a Kárpát-medencébe, mikor történt mindez, és milyen népességet találtak itt. Nyugodtan kijelenthető, hogy az elmúlt másfél évszázadban nem született ilyen jelentőségű áttörés a magyar őstörténet kutatásában: az új genetikai eredmények több ponton új megvilágításba helyezik, sőt részben felül is írják a korábbi nyelvtudományi és régészeti értelmezéseket.

Egyetemi színvonalú előadásba csöppenhettek azok az érdeklődők, akik kíváncsiak voltak dr. Csapó Csaba prezentációjára március 26-án. A dorogi könyvtár rendezvényén a történész a magyar őstörténeti kutatások friss eredményeit foglalta össze, kitérve a kevésbé közismert archeogenetika tudományágának ismertetésére is.

Az archeogenetika egy fiatal, gyorsan fejlődő tudomány, mely csontleletekből kinyert DNS minták vizsgálatával foglalkozik. Ma már a legmodernebb technológiát alkalmazzák a régészeti genetikában, melynek köszönhetően teljes mértékben feldolgozhatóak a csontokból, fogakból nyert örökítőanyag minták. A genetikai elemzések értékes információit társtudományok is felhasználják, a csapatmunkába bevonódnak történészek, régészek, antropológusok és informatikusok is.

A magyar őstörténet legújabb eredményei kapcsán Csapó Csaba az ELTE kutatóinak és Türk Attilának a munkásságát emelte ki az előadásában. A honfoglalás időszakát a temetkezési szokások, tárgyi emlékek alapján lehet leginkább megismerni. A népcsoporton belüli rokonságok, társadalmi szerveződések vizsgálata mellett cél, hogy nyomon követhessék az ősmagyarok vándorlását. A kutatómunka ezért sem korlátozódhat le a Kárpát-medence területére, nemzetközi együttműködést igényel, mely már a 2010-es évektől sikeresen megvalósult kelet-európai tudományos partnerek közreműködésével. A szakemberek 2700-3000 km távolságban lévő emberi maradványokat elemeztek, melyek génállományában egyértelműen kimutathatóak rokoni kapcsolatok. Az új eredmények alapján a kutatás arra a következtetésre jutott, hogy 895 után nem zárultak le a magyarok keleti kapcsolatai. Az adatok alapján a vándorlásnak több hulláma lehetett, kereskedelmi összeköttetéseket is feltételeznek, így nem kizárt, hogy az ősmagyarok bejárt útvonalon közlekedtek az Urál hegység és a Kárpát-medence között.[1]

Csapó Csaba legközelebb május 21-én, a magyar koronázási ékszerekkel „érkezik”, a rendezvényre szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Szerző: Gábor Kitti

[1] A kutatásról bővebben itt tájékozódhatnak: https://agi.abtk.hu/hu/hirek/genetikai-egyezesek-igazoljak-a-10-szazadi-magyarok-egy-reszenek-urali-eredetet