A Szent Korona és a koronázási ékszerek

Dr. Csapó Csaba történész előadásában ismét egy érdekes prezentációt hallhattunk. Ez alkalommal a Szent Korona története, és az a körüli kutatások álltak a téma középpontjában.

2012-ben létrejött a Szent Korona Kutatócsoport, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében, melynek megalakulása a Korona teljes körű történelmi hátterét kívánta felkutatni és megismertetni a magyar nemzettel. E kutatás során több száz tanulmány, és mintegy 30 kötet jött létre a vizsgálatok alatt, melyeket mind a mai napig folytatnak.

Ezek alapján kiderült, hogy a Korona többször került illetéktelen kezekbe, ásták el és vált majdnem eladás áldozatává részenként, vagy egészben, hiszen vallási és politikai jelképként is óriási jelentőséggel bírt.

Misztériumát az adja, hogy II. Szilveszter pápa isteni kinyilatkoztatás eredményeként ajándékozta azt a magyaroknak, mely ez által isteni hatalmat adott a királynak, ami a koronázáskor szállt át rá. E hatalom adta valódi erejét, így a magyarok – legfőképp a politikai elit – csak azt fogadta el uralkodójának, akit a Szent koronával koronáztak meg. A ceremóniát követően azonban visszakerült a koronaládába – a koronázási ékszerekkel és a palásttal együtt –, melyet szigorú őrizet alatt tartottak, így még a király sem hordhatta azt kénye-kedve szerint.

A Koronán lévő kereszt elferdülése is valószínűleg épp e láda miatt történt. Ugyanis annak kulcsa hol elmaradt, amikor szükség volt rá, hol pedig elveszett. Így ahhoz, hogy ki tudják nyitni, többször fel kellett feszíteni azt.

1638-ban azonban végzetesnek bizonyult ez az eljárás, így a felfeszítést követően a kereszt állapotát már nem lehetett helyreállítani. Ez az esemény Mária Anna királyné koronázásakor történt Pozsonyban, amit a korabeli ábrázolások megörökítettek – így mindezt megerősítik –, hiszen az esemény előtt még sértetlenül ábrázolják a keresztet, de utána már a jelenlegi állapotában.

Portrayal_of_Stephen_I,_King_of_Hungary_on_the_coronation_pall

Az évszázadok alatt bár több alkalommal – összesen tizenegyszer – volt a Szent Korona külföldön, és a 18. század végétől mintegy harmincszor állították ki, a 20. század végére már nem volt akkora szerepe és befolyása, mint előtte.

Az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszuson érdekes módon nem a Szent Korona kapott főszerepet – hiszen annak nehézkesebb őrzése végett nem vihették-hozhatták azt –, hanem a Szent Jobbot vitték az országos körútra, ezáltal a Jobb mintegy „megelőzte” a Koronát.

Utolsó királyunkat, IV. Károlyt 1916-ban koronázták meg a Szent Koronával, de miután 1918-ban lemondott a király a köztársaság javára, a volt uralkodói család a Koronára már nem mint a hatalom legitimáló eszközeként, hanem történelmi ereklyeként tekint.

Sorsa ezután éles ellentétbe került létrejöttének valódi okával; szerepe az ország helyzetéből, államformájából kifolyólag megkopott.

1944-ig őrizték a Budavári Palotában, majd Ausztriában elásták, végül az Egyesült Államokba került, ahonnan 1978-ban visszakerült Magyarországra, a Nemzeti Múzeumba.

Politikai döntés következményeként 2000. január 1-je óta az Országházban őrzik.

Szerző: Ludvig Elvira

A Lendület Szent Korona Kutatócsoport legfrissebb tudományos eredményeit bemutató előadás az európai levéltárak mélyére kalauzolja a hallgatóságot. Megismerhetjük a korona tizenegy külföldi útjának és kalandos menekítéseinek részleteit, miközben fény derül a korona keresztjének elferdülését övező valódi eseményekre is. A hiteles forrásokra épülő előadás során tanúi lehetünk a világ legrégebbi, 1618-ból származó koronázási országzászló azonosításának és láthatjuk koronázási jelvényeink és érmeink eredeti történetét.

dr. Csapó Csaba

Katalógus