Feldolgozta és publikálta saját közvetlen környezetének megfigyeléseit: Dorog és környéke madárvilága (1978). 1987-ben egyetlen madárfajtát mutatott be „Csigaforgató” című dolgozatában. Ebben sokoldalúan ismerteti a beszélőnevű, nálunk csak ritkán előforduló fajnak a tulajdonságait, néhány alfaját. Elemzi a hazai és megyénkbeli megfigyelések adatsorát. Tanulmányát a csigaforgatókról készült bélyeg- és képeslap-ábrázolásokkal, valamint saját rajzaival ábrázolta. Írását a Limes című megyei tudományos szemlénk 1988-ban közölte. 1988-ban jelentette meg legszebb írását egy drámai helyzetben a Magyar Madártani Egyesület Helyi Csoportja kiadványaként: „Egy névtelen rezervátum 1938-1988”. Ebben a dolgozatában összegzésszerű búcsút vett a nagymarosi vízlépcső tervezett építése miatt végveszélybe került Táti-szigetektől. A szövegen átsüt a szubjektív indulat, a tehetetlen kétségbeesés hangja. Lírába hajlik olykor a szöveg, érzelmi feszültséget kap a tárgyszerű ismertetés. Egy-egy fejezet elejére versek kerülnek: kedvenc költőjének, a különös életű Francois Villonnak átköltött balladáiba csempészi a szigetekért mondott búcsúsóhaját. Elhatalmasodó betegsége miatt már nem élhette meg a Táti-szigetek megmenekülését a pusztulástól: 1988. május 30-án hunyt el. A dolgozat lektorált változata a megyei tudományos szemlében is megjelent (Limes 1992/2). Kitűnő madártani szakemberként tartották számon Hopp Ferencet. Lektora a Limesben így összegez: „Az írás kétségtelenül legértékesebb része a szigetek madárvilágáról szóló fejezet, amely a témával foglalkozók számára forrásértékű. Aligha véletlenül, a szerzőnek ugyanis ez volt a szűkebb „szakterülete” és a Magyar Madártani Intézet állandóan terepet járó „rendes megfigyelőjeként”, gyűjtőként nála jobban senki nem ismerte a táti szigetek madarait.” Néhány évvel halála előtt beválasztották a Magyar Ornitológiai Társaságba, szakmai munkásságáért megkapta többek között a National Geographic Társaság elismerő oklevelét.

Levelezéséből következett másik gyűjteményének létrejötte. A számára különösen érdekes kultúrkörbe tartozó levelezőpartnereinek magyar népi iparművészeti alkotásokat küldött. Cserébe szívesen fogadott népi fafaragásokat. Így jött össze a faragott faszobrokból álló gyűjteménye a világ szinte minden tájáról.

Ügyes kezű ornitológusként foglalkozott madárpreparálással is. Nagyszámú gyűjteményében a hazai, de a világ más tájairól való madarak is megtalálhatóak a pintyektől a kolibrikig, a bagolyféléktől a papagájokig, a gémféléktől a pingvinekig (Hopp Ferenc madarai a helytörténeti gyűjteményben. In.: Dorogi értékek nyomában 2. Zrínyi iskola. Dorog, 1993).