Grosics Gyula
1926. február 4. – 2014. június 13.
Grosics Gyula olimpiai bajnok labdarúgó 1926. február 4-én született Dorogon. A legendás kapus születésének századik évfordulóján azokra a sporteredményekre emlékezünk, melyekkel beírta magát a magyar futballtörténelembe.
Gyermekként a dorogi ifjúsági csapatban vált szenvedélyévé a labdarúgás, kezdetben kapusként, majd a pályán jobb szélső poszton játszott. Tanulmányai mellett zeneórákra járt, hegedűn tanult játszani.
A pályaválasztás kapcsán a mérföldkövet tizennégy éves korában egy Komárom – Dorogi AC mérkőzés hozta meg számára, ahova az egyik csapattag helyére ”kényszer-kapusnak”[1] hívták meg a Dorog NB II. labdarúgói közé. Az elveszettnek hitt küzdelem győzelemmel zárult Grosics védéseinek köszönhetően, az ifjú kapus tehetségének hamar híre ment a településen.
Az érettségit követően rövid ideig tisztviselői munkakörben helyezkedett el a dorogi bányatársaság gépészeti, majd betegbiztosító osztályán.[2] A labdarúgás végig kísérte Grosics ifjú éveit, szorgalommal és kitartással edzett, melynek eredményeképpen tizenkilenc évesen már a Dorog NB I.-ben játszott. Példaképe Zsengellér Gyula, az Újpest FC játékosa volt, akivel személyesen is találkozhatott, amikor lehetőséget kapott, hogy elkísérje a válogatott magyar csapatot a magyar-osztrák mérkőzésekre 1946-47-ben.
Az idény végeztével Grosics úgy döntött, hogy szakmai érvényesülése érdekében elhagyja Dorogot és átigazol a fővárosba a MATEOSZ-hoz[3], majd 1950-ben a Budapest Honvédhoz csatlakozott. Ebben az időszakban kapta a Fekete Párduc becenevét fekete öltözéke és gyors játéktechnikája miatt. A mez színének kiválasztásával kapcsolatban a következőképpen nyilatkozott Grosics: „Mindenki más színű mezt viselt a meccseken, az volt a kikötés, hogy a kapusdressz színe nem egyezhetett a mezőnyjátékosokéval. Meguntam ezt az egészet, hogy hol piros, hol zöld, hol fehér voltam. A fekete nem számított divatosnak. Megkértem az akkori szertárosunkat, hogy szerezzen be nekem egy ilyet. Engedélyezték, de aztán később „kútba esett” ez a döntés a FIFA miatt a hatvanas évek közepén. Azért, hogy nehogy összetévesszék a sípmestereket a kapusokkal, mert ők is ugyanilyen színt viseltek.”[4]
Grosics Gyula első komoly sikere az 1952-es olimpiai szereplése volt, ahol aranyérmet nyert a csapat Helsinkiben. Az ezt követő évben futballtörténeti fordulópontot hozott az „évszázad mérkőzéseként” elhíresült küzdelem 1953-ban, mikor a magyar válogatott csapat legyőzte az angolokat a Wembley Stadionban 6:3 eredménnyel. A sokkal kevesebbet emlegetett visszavágón 1954-ben még nagyobb arányú győzelem született, a küzdelem 7:1-gyel zárult. A svájci világbajnokságon a nemzeti tizenegy ugyanebben az évben ezüstérmet szerzett.
Az utókor Aranycsapatra[5] keresztelte a győztes felállást, melynek tagjai nemzetközi szinten is nagy hírnévre tettek szert.[6]
A sportsikerek folyamatát a hatalom szakította meg, Grosicsot koholt vádakkal eltiltották a labdarúgástól. 1956-ban tisztázták a vádak alól, ezt követően a visszavonulásáig, 1962-ig Tatabányán játszott, majd néhány évig edzőként dolgozott. Nyugdíjazásáig a Budapest Volán SC elnöki pozícióját töltötte be.
A kérdésre, hogy hol érzi igazán otthon magát így felelt: „vérbeli dorogi vagyok, de Tatabányára hazajárok.”[7] 2001-ben szülővárosa megbecsülése jeléül Dorog város díszpolgára címmel tüntette ki. 2011-ben a Nemzet Sportolója címmel jutalmazták, a kitüntetést Buzánszky Jenővel egy időben vehette át.
Városunk sportbüszkesége nyolcvannyolc éves korában, 2014. június 13-án hunyt el. A Szent István Bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra. Nevét azóta is minden idők legjobb kapusai között emlegetik.
Szerző: Gábor Kitti
[1] Grosics Gyula: Így láttam a kapuból. Sport Budapest, 1964. 12 p.
[2] Grosics Gyula: Így láttam a kapuból. Sport Budapest, 1964. 17 p.
[3] A MATEOSZ a teherfuvarozók labdarúgó klubja volt.
[4] H. Kinga: Reverenda helyett futballmezt húzott In. 24Óra, 23. évf. 60. sz. 2012. március 10. 9 p.
[5] Az Aranycsapat 11 tagjai: Bozsik József (Budapest, 1925-1978), Buzánszky Jenő (Újdombóvár, 1925-2015), Budai László (Budapest, 1928-1983), Czibor Zoltán (Kaposvár, 1929-1997), Grosics Gyula (Dorog, 1926-2014), Hidegkúti Nándor (Budapest, 1922-2002), Kocsis Sándor (Budapest, 1929-1979), Lantos Mihály (Budapest, 1928-1989), Lóránt Gyula (Kőszeg, 1923-1981), Puskás Ferenc (Budapest, 1927-2006), Zakariás József (Budapest, 1924-1971).
[6] A csapatnév eredetének kutatásával kapcsolatban ajánlom Ághassi Attila (Telex) „Ki nevezte el Aranycsapatnak az Aranycsapatot?” című cikkét:
https://telex.hu/eszkombajn/2023/11/25/aranycsapat-nevado (Letöltve: 2026.02.04.)
[7] Péntek Sándor: 50 éve egy osztályban kezdtek…Grosics Gyula Tatabányán In. Dolgozók Lapja 41. évf. 216. sz. 1986. szeptember 13. 4 p.
Kedves Olvasóink!
Figyelmükbe ajánljuk a könyvtárunkban elérhető ARCANUM adatbázist.
Az ARCANUM Digitális Tudománytára könyvtárunk által előfizetett, Interneten keresztül hozzáférhető, folyamatosan bővülő számítógépes adatbázis, amely kétrétegű PDF-eket és keresőprogramot tartalmaz. Az adatbázis jellemzően folyóiratokat, évkönyveket, periodikumokat, lexikonokat, családtörténeti-, helytörténeti-, hungarológia kiadványokat és könyveket tartalmaz.
A könyvtári számítógépeken kereshet, böngészhet, letölthet a tartalmakból.
Komárom-Esztergom megye napilapja 1952-2022. év között érhető el.
Legutóbbi hozzászólások