Két ember a bányában
A Nobel-díjra jelölt Herczeg Ferenc Dorogra írott drámája
Dr. Schmidt Sándor a Salgó Rt. dorogi bányaüzemeinek igazgatója 1911-es kinevezésétől kezdődően egy olyan komplex egy szakmai-szociális-kulturális programot dolgozott ki, amely magában foglalta a jó értelemben vett művészeti nevelést, benne az irodalmi ízlés fejlesztését is. Ezt 1936-ig, a bányamedence utolsó munkásotthonának megépítéséig meg is valósította valóban otthont adva minden bányászembernek, akik fizikailag és szellemileg is támaszkodhattak a létrehozott szervezetre: a „Munkásotthon Önművelő és Önsegélyező Egyesület”-re.
Ahogy ezt dolgozatában Kovács Lajos is megfogalmazta sorra kérte fel az ország legnevesebb művészeit, hogy Dorogon is alkossanak valami szépet, valami maradandót a képzőművészek, az építészek, a zenészek mellett egy író, Herczeg Ferenc is bekerül ebbe a körbe, annál is inkább, mivel Schmidt baráti viszonyt ápol vele (Kovács Lajos: A művészetpártoló Schmidt Sándor. Limes 2013/5).
Herczeg korának ünnepelt írója volt: díszkiadások, társadalmi megbízatások – a Revíziós Liga elnöke, felsőházi tag, az MTA igazgató tanácsának, a Corvin Rendnek a tagja volt – elismerések, kitüntetések kísérik pályáján. A legnagyobb elismerést az jelentette, hogy 1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia érdemesnek tartotta arra, hogy Nobel-díjra terjesszék fel szépirodalmi munkássága alapján. A méltatást a neves irodalomtörténész, Horváth János írta, aki különösen az Élet kapuja című regény értékeit méltatta. Herczeg talán leghíresebb regénye Bakócz Tamás sikertelen római küldetésével fejeződik be. Érdekes tematikai egybeesés, hogy a Schmidt által foglalkoztatott művészek egyike, Jeges Ernő egyik nagyszabású képe a Bakócz Tamás bevonulása Rómába ma az esztergomi Szent Adalbert Központ dísztermének ékessége. Mivel Gáthy Zoltán, a dorogi bányaüzemek építészének ajánlására készíthette el Jeges a csolnoki Auguszta-telep bányásztemplomának freskóit köszönetképpen a Bakócz-képen az egyik kísérő katona arcát Gáthyról mintázta a neves festő.
Herczeg Ferencnek két ember a bányában című drámáját már 1922-ben bemutatták a dorogi bányatiszti kaszinó dísztermében. A Nemzeti Színház két nagyszerű művésze Pethes Sándor és Odry Árpád játszották a címszerepeket. A dráma egy bányaszerencsétlenség vészjósló hátterében meséli el, hogyan menekül meg együtt egy bányamérnök és egy bányamunkás, amikor képesek felülemelkedni kölcsönös bizalmatlanságukon, egymás emberi értékeire támaszkodva. Herczeg egyfelvonásosának irodalmi értékei, gondolatiságának érvényessége vitathatatlan különösen egy bányavidéken, ahol a kölcsönös egymásrautaltság mindig a mindennapok része volt.
Herczeg Ferenc volt az ünnepi szónoka Munkásotthon avatásának 1928-ban. A következő évben véglegesítették az akkor már az egész bányamedencére kiterjedő kulturális-szociális szervezet alapszabályát, és ekkor került be a szervezet dísztagjai sorába olyan személyiségek mellé, mint dr. Serédi Jusztinián bíboros érsek, dr. Vass József munkaügyi és népjóléti miniszter, dr. Chorin Ferenc kereskedelemügyi főtanácsos, dr. Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos, aki a szervezet elnöke is lett.
Herczeg Ferencnek 1945 után íróként is méltatlan sors jutott: művei nem jelentek meg, csak a súlyos kritika hangján szóltak munkásságáról. Életművéről csupán a nagy irodalomtörténeti szintézisekben szóltak, mint a hatkötetes „A magyar irodalom története” című nagymonográfiában. Ebben a rövid pályaképben őt „a nemzeti klasszikus” erősen pejoratív kifejezésével illették, az „újromantika csillogásának” írójaként ábrázolták.
2014. szeptember 14-én adták át Dorogon a megújult Gáthy Zoltán Könyvtár és Helytörténeti Múzeum épületét, amely az 1920-as években a Bányatiszti Kaszinó épülte volt. Ebből az alkalomból újra bemutatásra került Herczeg Ferenc Dorogra írott műve stílusos helyszínen, az épület banyaalagútra emlékeztető padlásán. A mű Sopsits Árpád rendezésében Jászberényi Gábor és Hajduk Károly szereplésével 92 esztendővel az ősbemutató után.
Herczeg Ferenc drámája Dorog számára kiemelkedő érték, bányatörténetünk, kultúrtörténetünk kiemelkedő élő, eleven darabja. És értéke a hazai kultúrtörténetnek is.
Dorog, 2021. október 4.
Dankó József helytörténeti kutató
Legutóbbi hozzászólások