Szakértői támogatás Gáthy Zoltán arculatformáló dorogi, esztergomi és környékbeli építészeti örökségéhez
Gáthy Zoltán 1923-ban került a Salgó Rt. dorogi üzemének építészeti osztályára. A négy évvel korábban a József Nádor Műegyetemen diplomát szerző fiatal mérnök első munkája, a bányatiszti kaszinó épületének felújítása, kibővítése teljes sikert arat: eleganciája a még falusias képet mutató főutcán feltűnően bizonyítja az építész tehetségét. A következő bő másfél évtizedben a bányászathoz kapcsolódó ipari létesítmények mellett közel kétszáz épületet tervez Dorogon és környékén polgári használatra is. Dorognak városias külsőt adnak egyéni stílusú középületei: községháza, bányatemplom, zenepavilon, a régi Dózsa iskola, a mai Hétszínvirág óvoda, bányakórház rekonstrukciója, kálváriakápolna, emlékművek. Ezek mellett számtalan családi házat és munkáslakásokat is tervezett. Hogy mennyire komolyan vette az utóbbiak tervezését is, arra előadása is bizonyíték, amelynek szövege fennmaradt: „A munkás lakása és a megelégedés” volt a címe az okfejtésnek (Dorogi Füzetek 35.).
Ő volt az egyik tervezője és kivitelezője az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszus nagyszabású dorogi rendezvényére emelt Szénoltárnak, amelynek fotói bejárták az akkori világlapokat. Ugyanennek az eseménynek a keretében az esztergomi Bazilikához tervezett színpadot és díszleteket. Esztergomban az ő tervei szerint épült fel a Katolikus Legényegylet székháza (ma Kolping iskola), valamint a Palkovics-pad is. Tokodra községházát, Auguszta-aknára (Csolnok) és Lábatlanra templomot, Dágra, Leányvárra munkásotthont tervezett.
Péliföld-Szentkereszten a szaléziak számára szemináriumi épültet is tervezett, és itt valósult meg egyik legkülönlegesebb vállalkozása, a Kálvária, amelynek valamennyi stációját más-más stílusban álmodta meg.
Gyerekkorától vonzotta a festészet. Már első világháborús katonáskodása alatt is sokat rajzolt, megörökítette például a frontvonalba eső, Livenza-parti Portobuffole főterét is. Rendkívüli elfoglaltsága mellett hetente járt Zebegénybe Szőnyi István szabadiskolájába rajzolni. Útiélményeit is gyakran rajzban örökítette meg, Firenzében, Rómában, San Gimignanoban készült rajzai ma a Zrínyi iskolában láthatóak. Esztergom művészettörténetéről könyvet írt, a kézirat azonban a háború alatt eltűnt. Jeges Ernő „Bakócz Tamás római bevonulása” című nagyszabású festményén – az esztergomi Szent Adalbert Konferenciaközpont dísztermében látható – Gáthy Zoltán arcvonásait kölcsönözte egy kísérő katonának.
Felesége ösztönzésére – egyben eleget téve Kós Károly építészekhez intézett kérésének – 1971-ben megírta emlékiratait „Életem – Munkáim” címmel. Ennek dorogi vonatkozásait jelentette meg először a Dorogi Füzetek 8. száma még 1994-ben. 2017-ben pedig a teljes kötet megjelent kéziratos formában, Kovács Lajos utószavával, gazdag mellékletekkel, a szerző saját illusztrációival.
Dorogon ma nevét utca, lakótelep őrzi, valamint az általa épített, 2014-ben eredeti szépségében felújított Bányatiszti Kaszinó ma a Gáthy Zoltán Városi Könyvtár és Helytörténeti Könyvtár nevet viseli.
Páratlanul gazdag munkássága még sokáig gazdagítja Dorog és környéke épített örökségét.
Dorog, 2021. február 28.
Dankó Kristóf építész, Dorog alpolgármestere
Legutóbbi hozzászólások